Komáromy Pál
Komáromy Pál (Gyöngyös, 1892. jún. 2. – Bp., 1966. júl. 3.): operaénekes (basszbariton). Orvosi tanulmányokat folytatott, majd 1912-ben az Operaház ösztöndíjasa, csakhamar magánénekese lett. Közben 1914-ig Graeff Károlynál és Drezdában Stückgoldnál tanult. A két világháború között jelentős nemzetközi hírnévre tett szert, énekelt Bécsben, 1928-ban Bayreuthban (Liszt: Szt. Erzsébet legendája), Olaszo.-ban, D-Amerikában (Buenos Aires, 1936). A német megszállás után Mo.-on nem szerepelhetett. 1945–47-ben a bp.-i Operaházig.-ja, irányításával az Opera alig néhány héttel az ostrom után (1945. márc. 15., Bánk bán) már megnyitotta kapuit. 1948-ban nyugdíjazták, 1959-től az Operaház örökös tagja. – F. sz. címszerep (Donizetti: Don Pasquale); Bartolo (Rossini: Sevillai borbély); Mefiszto (Gounod: Faust); Ivan herceg (Muszorgszkij: Hovanscsina), Ochs báró (Richard Strauss: Rózsalovag). – Irod. Somogyi Vilmos: Nekrológ (Muzsika, 1966).
