Komjáthy István
Komjáthy István (Ekel, 1917. márc. 30. – Bp., 1963. dec. 20.): író. A pozsonyi, majd a debreceni tudományegy.-en tanult, tanári oklevelet szerzett (1941) és doktorált (1944). Gimn. tanár Besztercén, Komáromban, 1946-tól a debreceni Fazekas Mihály Gyakorló Gimn.-ban, melynek 1951-ig igazgatója. 1951-től az Ifjúsági Könyvkiadó irodalmi szerk.-je volt. 1957-ben elbeszéléskötete jelent meg (Botond). 1958-tól ismét tanított nyugdíjazásáig, 1962-ig. Pozsonyi diákkorában a Forrás szerkesztő bizottságának tagja, részt vett a pozsonyi Tátra (1938) a debreceni Keleti Kapu (1946–47) és az Építünk (1948) c. folyóiratok szerkesztésében. Sokat fordított románból: népballadákat, hőskölteményeket, meséket. – F. m. Hunyadi (elbeszélő költemény, Bp., 1951); Keresztül-kasul a Hortobágyon (riportok, Bp., 1951); Zengő Hortobágy (elbeszélő költemény, Bp., 1951); Szürke nyúl országa (mese, Bp., 1952); Aranykert. Kalandos nyári történet (Bp., 1954); Mondák könyve. Hun és magyar mondák (Bp., 1955); Aranykönyv. Mesék, történetek (Hárs Lászlóval, Bp., 1957).
