Komjáthy Jenő
Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. febr. 2. – Bp., 1895. jan. 26.): költő. Elszegényedett nemesi családból származott. Pozsonyi gimnazista korában kezdett írogatni, majd levelezés útján megismerkedett Reviczky Gyulával. Bp.-re kerülve az egy. bölcsészkarának lett hallgatója, ekkor kötött szoros barátságot Reviczkyvel, valamint az irodalmi ellenzék képviselőivel. Oklevelet nem szerzett, 1880-tól Balassagyarmaton polgári isk. tanár. 1885-ben felfüggesztették állásából. Kétévi állástalanság után 1887-től haláláig Szenicén tanított. Fiatalon halt meg azon a napon, amikor megjelent A homályból c. egyetlen kötete. Halála után másfél évtizeddel barátai megalapították a K. J. Társaságot. Az irodalmi és szellemi élettől távol nehéz körülmények között élt. Magányában egyedül a versírás és a filozófia maradt számára. Jelentős képviselője volt a 19. sz. végi újabb lírai törekvéseknek. Mint az irodalmi ellenzék tagja élesen támadta az akadémizmust, a népies epigonizmust cikkeiben. Felemelte tiltakozó szavát a társadalmi igazságtalanságok ellen, álma valamilyen utópisztikus szocializmus; egyenlő emberek szabad és testvéri társadalma. Nemegyszer forradalomra buzdít. De elszigeteltségében, magányosságában s az idealista német filozófia hatására mind inkább az elvont miszticizmus irányába tolódott. Költészetének harcos része, amelyet csak jóval halála után fedeztek fel, Ady egyik előfutárának mutatja prófétai magatartásával és a szimbolizmushoz közel álló stílusával. – M. A homályból (versek, Bp., 1895); Reviczky Gyula, Kiss József és K. J. válogatott művei (sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Komlós Aladár, Bp., 1955). – Irod. Babits Mihály: Az irodalom halottjai (Nyugat, 1910); Horváth János: K. J. (Irod. tört. 1912); Komlós Aladár: K. J. (Bp., 1954) Németh Géza: A magyar szimbolizmus kezdetének kérdéseihez (Irod. tört. 1956).
