Komlós Aladár
Komlós Aladár (Alsósztregova, 1892. dec. 10. – Bp., 1980. jún. 23.): irodalomtörténész, író, költő az irodalomtudományok doktora (1956), Állami díjas (1973). Felesége Palotai Erzsi előadóművész. Losoncon végezte középiskoláit, s költő-tanára, Bodor Aladár felfigyelt tehetségére. 1905-ben Diáklap címmel litografált kiadványt írt és szerk. Az I. világháborúban 1918-ban olasz hadifogságba esett. Betegen tért vissza Bp.-re. Egy egészen korai kísérlete után 1921-ben jelent meg első önálló verseskönyve Voltam poéta én is címmel. 1920-ban Kassán tanár, egy újságcikke miatt elbocsátották. Jászi Oszkár a Bécsi Magyar Újság munkatársául hívta, 1922-1923-ban dolgozott itt a lap megszűnéséig. A felvidéki lapokban jelentek meg versei, cikkei. 1925-ben a Színházi Élethez került, s ebben az évben jelent meg első cikke a Nyugatban. A folyóirat második nemzedékének egyik legfelkészültebb, legkarakterisztikusabb kritikusa és tanulmányírója lett. Első irodalomtörténeti könyve, Az új magyar líra 1928-ban jelent meg. Néhány állástalan esztendő után a bp.-i Zsidó Gimn.-ban kapott állást, magyart és latint tanított (1928-1938, majd 1940-1944). 1931-ben jelent meg A néma őrült arca c. verseskötete, amely nyílt szókimondásával megbotránkoztatta kritikusait. Az Írók és elvek (1937) c. tanulmánykötetében filológiai felkészültséggel, kritikusan közelítette meg az irodalmi jelenségeket. 1937-ben a csehszlovákiai kommunista Magyar Napnak adott nyilatkozata miatt két évre felfüggesztették állásából. A II. világháború idején a bergen-belseni munkatáborban volt (1944-1945). Hazatérése után 1946-ban egy.-i magántanárrá habilitálták. 1949. jan. és 1960. aug. közötti megbízott egy.-i előadó, majd gimn. tanár Bp.-en. 1953-tól az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjában tudományos kutató. 1954 és 1955 között tanulmányokat publikált a századvég költőtriászáról: Vajda Jánosról, Reviczky Gyuláról és Komjáthy Jenőről. 1956-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetének lett függetlenített tudományos főmunkatársa nyugállományba vonulásáig. 1959-ben adta ki egyik legjelentősebb irodalomtörténeti összefoglalását, A magyar költészet Petőfitől Adyig c. monográfiáját. – F. m. Voltam poéta én is (versek, Rimaszombat, 1921); Az új magyarlíra (cikkek, tanulmányok, Bp., 1928); A néma őrült arca (versek, Bp., 1931); Római kaland (ifjúsági r. Bp., 1933); Néró és a VII. A. (r., Bp., 1937); Írók és elvek (tanulmányok, Bp., 1937); Himnusz a mosolyhoz (versek, Bp., 1941); Az első csillag (versek, Bp., 1942); Vajda János (monográfia, Bp. 1954); Tegnap és ma (tanulmányok, Bp., 1956); A magyar szocialisztikus líra előzményei és kezdetei (tanulmány, Bp., 1957); A magyar költészet Petőfitől Adyig (monográfia, Bp., 1959); A líra műhelyében (tanulmányok, Bp., 1961); Reggeltől estig (versek és műfordítások, Bp., 1963); A szimbolizmus és a magyar líra (Bp., 1965); Táguló irodalom (tanulmányok, esszék, kritikák, Bp., 1967); Költészet és bírálat (Bp., 1973); Kritikus számadás (tanulmányok, kritikák, Bp., 1977); A tölgyek és a hegedű (versek, Bp., 1981). – Irod. K. A.: A pálya végén (Új Írás, 1973. 10. sz.); K. A. Pályám emlékezete (Új Írás, 1976. 7. sz.); Rónay György: Szimbolizmus; A magyar költészet Petőfitől Adyig; A szimbolizmus és a magyar líra (Kutatás közben, Bp., 1974); Erki Edit: K. A. (Látogatóban, Bp., 1971); Vekerdi László: A bírálat költészete (Valóság, 1974. 2. sz.); Írószobám. Beszélgetés K. A.-ral (riporter Karinthy Ferenc, Kortárs, 1977. 5. sz.); Lengyel Balázs: K. A. és a Nyugat (L. B.: Közelképek, Bp., 1979); Bodnár György: A Nyugat harcosa. K. A. (B. Gy.: Törvénykeresők, Bp., 1976); Pomogáts Béla: A mesterség értelme (P. B.: Sorsát kereső irodalom, Bp., 1979); Németh G. Béla: K. A. (Irod. tört. Közl., 1980. 3. sz.); Nagy Miklós: K. A. (Irod. tört., 1980. 4. sz.); Gyertyán Ervin: K. A. (Élet és Irod., 1980. 26. sz.); Gyárfás Miklós: K. A. (Nagyvilág, 1980. 9. sz.); Fenyő István: K. A. arcképéhez (Új Írás; 1981. 3. sz.); Vargha Kálmán: K. A.-ra emlékezve (Vigilia 1981. 3. sz.); Vészi Endre: Egy magatartás költészete (Élet és Irod., 1982. 4. sz.); Nagy Miklós: K. A. az irodalomtörténész (Irod. tört., 1982); Kenyeres Zoltán: Szenvedély és józan indulat (K. Z.: A lélek fényűzése, Bp., 1983); Alföldy Jenő: A mesterség címere (A. J.: Visszhang, Bp., 1986). – Szi. Vészi Endre: Hetven év. K. A. születésnapjára (vers, V. E.: Hattyú az udvar fölött, Bp., 1983).
