Kondor Imre
Kondor Imre (Érdmihályfalva, 1911. jan. 3. – Bp., 1990. jú1. 19.): filozófiai író, könyvtáros. Családjával menekültként került Debrecenbe. A ref. gimn.-ban tett érettségi után 1929-1934 között magyar-latin, majd filozófia szakon tanult a debreceni tudományegy.-en. Filozófiából szerzett doktorátust, utána mint díjtalan egy.-i gyakornok, majd fizetés nélküli tanársegéd vett részt az oktató és tudományos munkában. 1941- ben fiozófiatörténetből egy.-i magántanári képesítést szerzett. A debreceni népi mozgalomhoz csatlakozva az Ady Társaságban vállalt szerepet mint a Társaság titkára. 1942-től 1945-ig a kassai áll. és városi könyvtár ig.-ja volt. 1945-ben visszatért Debrecenbe. 1945-1949 között a Nemzeti Parasztpárt, illetve a párt politikai bizottságának tagja és nemzetgyűlési képviselő volt. 1949-től Bp.-en a műszaki egy. könyvtárának munkatársa, 1951-től ig.-ja. Az 1956-os forradalom alatt adott interjúban megbélyegezte a felsőoktatást, bár az interjú már nem jelenhetett meg (Magy. Nemzet, 1956. nov. 4.), 1957-ben fegyelmit kért maga ellen. 1958 elején elbocsátották állásából. Nyolc hónap után a Pedagógiai Könyvtárban alkalmazták szakozóként, 1976-ban ment nyugdíjba osztályvezetői rangban. Nyugdíjasként mint teremőr tovább működött 1986ig. – M. Előtanulmányok a tragikum metafizikájához (Debrecen, 1934); Történelem és politika (h. n., 1936); Az európai filozófia problémáinak története (Debrecen, 1938); Műszakibibliográfia (szerk. Jánszky Lajossal, Bélley Pállal, B., 1959). – Irod. Tóth Pál Péter: A magyar értelmiség két világháború közötti történetéhez (interjú K. L-vel, Bp., 1983); Futala Tibor: K. I. (Könyvtáros, 1990. 10. sz.); Nekrológ (Műszaki Egyetemi Könyvtár, 1990. 1-2. sz.); Donáth László: Egy mai halotti beszéd. K. I. temetésén (Élet és Irod., 1990. 35. sz.).
