Korcsmáros Nándor
Korcsmáros Nándor (Siófok, 1883. ápr. 12. – Bécs, 1959. dec. 6.): író, újságíró. Fiuméban A Tengerpart c. folyóirat társszerk.-je (1906–10), újságíró Bp.-en. Szerk. és kiadta az Útközben c. kétnyelvű időszaki lapot (1910–11). Az I. világháborúban katona, frontélményeit megírta és megjelentette. A proletárdiktatúra bukása után letartóztatták (1919), kiszabadulása után Bécsben élt emigrációban. Hazatért, bp.-i napilapok munkatársa, a Magy. Újságírók Egyesületének elnöke. A német megszálláskor letartóztatták (1944). 1945 után fővárosi lapok munkatársa, majd hivatalnok. 1956-ban Ny-ra távozott, s emigráns lapokban cikkezett. – F. m. Az örökifjú (elb., Bp., 1908); Ezüstváros (elb., Bp., 1912); Forradalom és emigráció (Bp., 1923); A végtelen út (r., Bp., 1928); Az én háborúm (I–III., r., Bp., 1938); Félórát késik a vonat (r., Bp., 1941; Tel Aviv, 1951); Ha dobra kerül a föld (r., Bp., 1942); A kísértet (színmű, Nagyvárad, 1942); Gramm Flórián (r., Bp., 1943); Ember András hét napja (r., Bp., 1945); Gramm Flórián a földön és a pokolban (r., Bp., 1946); Hang, szín és gondolat (versek, München, 1958).
