Körmendi Zoltán
Körmendi Zoltán (Bp., 1898. jún. 10. – Günskirchen, Ausztria, koncentrációs tábor, 1944): író, költő, műfordító. Apja tanító, majd vasúti pénztáros. Mint fiatal gyermek már részt vett a Galilei-kör ifjúsági csoportjában. Az egy. jogi karára iratkozott be. Részt vett a Szocialista Diákok Szervezetének megalakításában. Ady sírjánál a szervezet titkáraként búcsúbeszédet tartott. A Tanácsköztársaság idején a közoktatási népbiztosságon dolgozott; majd vöröskatona lett. A proletárdiktatúra bukása után letartóztatták és kitiltották az ország összes egyeteméről. Ezután tisztviselőként dolgozott. A szociáldemokrata pártban a baloldali frakciót erősítette, s emellett a Vörös Segélynek is végzett munkát. A két világháború között a szocialista írók csoportjához tartozott. Baráti kapcsolat fűzte József Attilához és Radnóti Miklóshoz is. Elsősorban verseket, de novellákat és regényeket is írt. Most már mindent megbocsátok Máriának c. regényének, az 1930-as évek jelentős alkotásának megjelenését korában azonban nem engedélyezték. – M. Novellák (Bp., 1934); Regény helyett (versek, Bp., 1936); Nagyvárosi képeskönyv (Bp., 1963). – Irod. Gereblyés László: K. Z. Magyar mártír írók antológiája (Bp:, 1946); Aranyossi Pál: K. Z. (Forum, 1947 7–9- sz.)
