Kovács György
Kovács György (Kolozsvár, 1910. febr. 22. – Bukarest, 1977. nov. 9.): színész. 1933-ban Kolozsvárott kezdte pályáját, Onnan Bp.-re, majd Nagyváradra szerződött. A II. világháború alatt Kolozsvárott az Építőmunkás Otthonban működő Zsidó Színházban játszott annak betiltásáig, utána Svájcban élt. 1945 után egy ideig Marosvásárhelyen működött, majd ismét a kolozsvári Magyar Színházhoz került és a Szentgyörgyi István Színművészeti Főisk. tanára volt nyugdíjazásáig. 1957-től rendszeresen filmezett és rendezett a televízióban. A Dákok c. román-francia filmben Domitianus császárt alakította nagy sikerrel. Utoljára Kolozsvárott Pirandello Negyedik Henrik c. darabja rendezésére készült, de a bemutatót már nem érte meg. A bukaresti televízió román nyelvű portréfilmben mutatta be pályáját. A Román Népköztársaság Állami díjas népművésze. – F. sz. Agárdi Péter (Heltai J.: Néma levente); Szakmáry Zoltán (Móricz Zs.: Úri muri); Ifjú Nagy István (Bródy S.: A tanítónő); szobrász (Lovinescu: Egy művész halála); Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Tartuffe (Moliére); Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Biberach (Katona J.: Bánk bán); Trigorin (Csehov: Sirály); Szatyin (Gorkij Éjjeli menedékhely); Kossuth (Illyés Gy.: Fáklyaláng). – Irod. Jordáky Lajos: K. Gy. Adalékok egy kortárs alkotásaihoz (Utunk, 1963. 23. sz.); Hajdú Győző: Egy színész – négy Tartuffe (Igaz Szó, 1963. márc.); Gách Marianne: Az élő színháznak az író meg a színész a lelke (Film, Színház, Muzsika, 1968. szept. 14.); Gách Marianne: „Súgó nélkül” (Film, Színház, Muzsika, 1972. aug. 12.); Illés Jenő: K. Gy. jubileuma (Film, Színház, Muzsika, 1973. márc. 31.); Kötő József: Örökké (Utunk, 1973. dec. 7.); Sütő András: Költő és színész szövetsége (Népszabadság, 1976. febr. 7.); Huszár Sándor: Halotti beszéd magamban, magunknak (A Hét, 1977. nov. 11.); E. F. P.: K. Gy. halálára (Népszabadság, nov. 11.); Sztojka László: A színész halála (Magy. Nemzet, 1977). – Szi. Thury Zsuzsa: Barátok és ellenfelek (r., Bp., 1979).
