Kovács Lajos
Kovács Lajos (Bp., 1890. júl. 1. – Bp., 1971. júl. 6.): történész, levéltáros, Kovács Lajos (1862-1921) ref. lelkész, vallásoktatási igazgató fia. 1918 őszétől egy félévig a bp.-i tudományegy. Állam- és Jogtudományi Karán jogot hallgatott. A második félévben iratkozott át a bölcsészkarra, ahol 1926-ban szerzett doktori diplomát ókor történetből főtárgyként, oklevéltanból és középkori történetből mint mellétárgyakból. Sokoldalú érdeklődése kiterjedt az entomológia és a zene területére is. Tagja volt a Magy. Természettudományi Társ.-nak (1922-től), zongoratanári képesítést szerzett (1927). Miután levéltári kezelői szakvizsgát tett, 1927-től a Fővárosi Levéltár alkalmazta. Pályafutását havidíjas hivatalnokként kezdte, majd allevéltáros, 1936-ban levéltáros lett. Ő rendezte Buda visszafoglalásának 250. évfordulóján a kiállításra kerülő levéltári anyagot. A várostörténetírást gazdagították tanulmányai, elsősorban azok, amelyek 1928 és 1932 között a História c. folyóiratban jelentek meg és főként levéltári anyag alapján készültek. A levéltári forrásanyagok kutatásával 1936-ban bízták meg. Foglalkozott az 1703. évi budai és pesti kiváltságlevelek létrejöttének és érvénybe lépésük körülményeinek tisztázásával. Ehhez a bécsi közlevéltárakban végzett kutatómunkát, majd a török hódoltság utáni budai ingatlanok történetét kutatta. Tanulmánya a kamarai adminisztráció idején szerkesztett és vezetett telekkönyvekről 1938-ban jelent meg. Történeti kutatásai mellett a Levéltár adminisztrációja c. tanulmányában a modern levéltári ügyintézéssel is foglalkozott. 1944. jún. 21-én főlevéltárnoki kinevezéssel megbízták a levéltár vezetésével. Javaslatára vált a Bazilika pincéje óvóhelyéül a levéltári iratanyagoknak. Az átszállítás nehéz munkájában személyesen vett részt feleségével, Dancs Ilonával együtt. A II. világháború befejezése után megerősítették tisztjében. Irányította az iratanyag újra elhelyezését és rendezését. Részt vett az 1848-as centenáriumi forráskiadvány elkészítésében. 1948 végén a levéltárból kényszernyugdíjazták, mivel ellenezte a levéltári anyagok egy részének zúzdába való átadását. A Természettudományi Múz.-ban egy ideig fizikai munkás volt, majd folytathatta entomológiai kutatásait osztályvezetőként végleges nyugdíjba vonulásáig. Az ország legnagyobb lepidopterológiai gyűjteményét a Természettudományi Múz.- ban helyezte el. Szakcikkei az Állattani Közleményekben, az Acta Zoologicában jelentek meg. – F. m. A régi pesti Vigadó építésének előzményei (Bp., 1934); Buda főváros pénzügyei a Rákóczi-szabadságharc idején (Bp., 1937); A levéltár adminisztrációja (Bp, 1937); Telekkönyv irendtartás Budán a kamarai adminisztráció idejében (Bp., 1938); A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya (Bp., 1941). – Irod. Csik Gergely: K. L. életéről és levéltári működéséről (Budapest Főváros Levéltári Közleményei,Bp., 1988).
