Kovács Sándor
Kovács Sándor (Nagyveleg, 1869. máj. 20. – Bp., 1942. márc. 31.): ev. püspök, egyháztörténész, egy.-i tanár. Teológiai tanulmányait a soproni (1888-91) és pozsonyi ev. teológiai ak.-n (1892-93) végezte, 1891-92-ben Kapuváron nevelősködött. 1893-94-ben a hallei, 1894-96-ban a bp.-i tudományegy.-en tanult. 1894-ben lelkésszé avatták. 1896-tól a pozsonyi teológiai ak. h. tanára, teológiai tanári vizsgája (1900) után 1904-től rk., 1907-1919 között r. tanára, 1917-től ig.-ja. 1919-23-ban a Bp.-en működő pozsonyi teológiai ak. tanára. 1923- tól nyugalomba vonulásáig (1936) a pécsi tudományegy. soproni ev. hittudományi karán az egyháztörténet és egyházjog ny. r. tanára volt. 1935-től a Dunáninneni Ev. Egyházkerület püspöke, egyidejűleg 1936-tól sámsonházi lelkész. 1908-tól a Magy. Protestáns Irodalmi Társ. választmányi tagja, 1917-től a debreceni tudományegy. t. doktora. 1921-1937 között a Luther Társ. főtitkára, 1937-41-ben elnöke. Szerk. az Evangélikus Őrállót (1905-07), az Ösvényt (1913-30), a Jó Pásztort (1899-től), a Magyar Protestáns Történelmi Emlékeket (Bp., 1916- 17), a Keresztyén imádságos könyvet (Balassagyarmat, 1900) és a Kis énekes könyvet (Balassagyarmat, 1901). A reformáció és a m. protestantizmus történetével foglalkozott. Számos irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányt írt. – F. m. A soproni ev. lyceumi Magyar Társaság története 1790-1890 (Sopron, 1890); Két anya harca a XVII. században. Kép a magya protestantizmus történetéből (Pozsony, 1897); Zay Amália báróné (Bp., 1902); A rabszolgaság kora a magyar protestáns egyházban (Bp., 1907); Az élet és nagyság elve a történetírásban (Bp., 1908); Két vértanú a X VII. századból (Bp., 1910); Andreae Ernő, 1825-1910 (Pozsony, 1911); Méreg (Pozsony, 1917); Evangélikus egyházi könyvek (Bp., 1926); A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Bp., 1928); A magyar evangélikusság földrajza és néprajza (Hitvallás és tudomány, Sopron, 1930).
