Kun Béla
Kun Béla (Szilágycseh, 1886. febr. 20. – SZU, 1939. nov. 30.): politikus, publicista. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, 1902-ben gimnazistaként csatlakozott a szocialistákhoz. A zilahi kollégiumban Ady Endre volt a házitanítója. Érettségije után (1904) egy évig a kolozsvári egy.-en jogot tanult, majd tanulmányait abbahagyta újságírói és politikusi munkája miatt. Az MSZDP XX. Kongresszusán már mint a pártszervezet képviselője vett részt. 1908-ban a kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője. Az I. vh. alatt az orosz fronton teljesített szolgálatot, 1916-ban hadifogságba esett. 1917 februárja után a tomszki haditáborban szervezte a magyar és a nemzetközi hadifoglyok forradalmi mozgalmát mint a Szociális Forradalom c. lap szerkesztője. 1919 novemberében hazatért Mo.-ra. Kezdeményezője volt a KMP megalakításának. Cikkírója a Vörös Újságnak. 1919 február 21-én letartóztatták. A börtönből irányította a proletárforradalom előkészítését, a KMP és az MSZDP egyesítésének alapelveit. 1919 március 21-én a Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa lett. Részt vett a Vörös hadsereg harcainak irányításában. A forradalom bukása után Bécsbe menekült. 1921-től 1936-ig Moszkvában a Komintern Végrehajtó Bizottságának, 1928–1935 között a VB elnökségének is tagja volt. Csatlakozott az antifasiszta népfrontpolitikához. Halálának körülményei kapcsolatba hozhatók a sztálini törvénytelenségekkel. Műveit Irodalmi tanulmányok címen Garamvölgyi József adta ki 1960-ban. – Irod. Kun Béláné: K. B. (Bp., 1966); Dersi Tamás: K. B. pályakezdő korszaka (Bp., 1969) – Szi. Illés Béla: Ég a Tisza (r. Moszkva-Leningrád, 1930–1933; Lengyel József: Visegrádi utca (r. Bp., 1957)
