Kunfi Zsigmond
Kunfi Zsigmond (Nagykanizsa, 1879. ápr. 28. – Bécs, 1929. nov. 18.): politikus, miniszter, publicista, tanár. Kolozsvárott szerzett bölcsészdoktori diplomát. 1907-től a Népszava helyettes szerk.-je, az SZDP vezetőségének tagja, a centrizmus legjelentősebb képviselője a m. szociáldemokrata mozgalomban. 1908-tól 1914-ig szerk. a Szocializmus c. folyóiratot. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja. A Károlyi-kormány munkaügyi és népjóléti min.-e (1918. nov. 2.–1919. jan. 18.), majd a Berinkey-kormány közoktatásügyi min.-e volt (1919. jan. 18. –1919. márc. 20.). A Tanácsköztársaság idején közoktatásügyi népbiztos és a párt vezetőségének tagja, a proletárdiktatúra felszámolását célzó szociáldemokrata szervezkedés egyik irányítója. A Tanácsok Országos Gyűlése (jún.) után kivált a kormányzótanácsból, majd a Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába emigrált, ahol a két és feles Internacionálét támogató m. emigrációs csoport vezetője volt. Bécsben az Arbeiter-Zeitung főszerk.-je és a Világosság c. m. nyelvű lap szerk.-je volt. Öngyilkos lett. Széles körű publicisztikai, társadalomtudományi és műfordítói tevékenységet folytatott, fordított Marx, Kautsky, Lassalle, France és Zola munkáiból. Lefordította a Kommunista Kiáltványt (Ipolyi Tamás álnéven). Ideológiai munkáiban az I. világháború előtt Kautsky nézeteit képviselte, az emigrációban az ausztromarxisták felfogásához állt közel. – F. m. Toldy Ferenc (Irod. tört. Közl., Bp., 1903); Jókai (Bp., 1905); A francia kultúrharc (Bp., 1905); Népoktatásunk bűnei (Bp., 1908); A másik út (Bp., 1911); Az általános választójog (Bp., 1912); Jaurès, az emberiség és a szocializmus nagy halottja (Bp., 19l5); Az angol világbirodalom (Bp., 1915); Proletárdiktatúra-poletárművészet (1919); Gyászbeszédek (Bécs, 1929). – Irod. Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Bp., 1961).
