Kürti Vilmos
Kürti Vilmos (Arad, 1899. jan. 8. – Bp., 1966. jún. 18.): geodéta, egyetemi tanár. A geodézia iránti érdeklődése 1917-18 telén a Doberdón folyt harcokban kezdődött, ahol mint tüzérbemérő vett részt a küzdelemben. Műegy.-i tanulmányainak elvégzése után (1925) a geodézia tanszékén lett oktató. Részt vállalt a tanszék tudományos kutatómunkájában is, elsősorban a nehézségi gyorsulás bp.-i értékének levezetésében. Kutatási eredményei, tanulmányai a Geodéziai Közlönyben jelentek meg. A II. világháború után hazatérve részt vett az egy.-i oktatás újjászervezésében. Betegsége miatt 1956-ban nyugalomba vonult, de halálálig szaktanácsadóként tevékenykedett a Földmérő és Talaj vizsgáló V állnál. – F. m. Logaritmus hengerek és táblák elmélete és használata a pontkapcsolásokban és a sokszögelésekben (Bp., 1942); Geodézia (tankönyv, Bp., 1957).– Irod. Horváth K.: K. V. (Geodézia és Kartográfia, 1966. 5. sz.).
