Kuthy Lajos
Kuthy Lajos (Érmihályfalva, 1813. jan. 9. – Nagyvárad, 1864. aug. 27.): regény- es drámaíró, az MTA l. tagja (1843). Teológusnak indult, majd pályát változtatva nevelő, joggyakornok, utóbb aljegyző lett Bihar vm.-ben. 1836–37-ben az egy.-i ifjúsági mozgalomban való részvétel miatt egy évig börtönben ült. Szabadulása után Nagyváradon élt, majd Kolozsváron az ogy.-i hírlapot szerk. 1838-ban Pestre költözött. 1843-tól Batthyány Lajos titkára. 1848-ban a miniszterelnökség irodaig.-jává nevezték ki. 1849-ben min.-i osztálytanácsos. 1845-től a Kisfaludy Társ. tagja. Tíz évig a legdivatosabb írók egyike: romantikus elbeszélései és különösen a Sue-t utánzó, de sok népi életképet, tájleírást tartalmazó regénye, a Hazai rejtelmek (I–II., Pest, 1846–47) nagy népszerűséget szereztek neki. Színdarabjai nem arattak sikert, köztük tárgyánál fogva legérdekesebb a négerbarát Fehér és fekete (Buda, 1839). A világosi fegyverletétel után rövid ideig bujdosott, majd behódolt az önkényuralomnak. Mikor megélhetési gondjai miatt 1853-ban megyei főbiztosságot vállalt, közönség és írótársai egyaránt elfordultak tőle. Önmagával meghasonlottan, tönkremenve élte utolsó éveit. -F m. K. L. munkái (Prózai művek, I–IX. Pest, 1841–53); Egy iskolai kaland (Bp., 1898). – Irod. Váli Béla: K. L. élete és munkái (Bp., 1888); Wallentinyi Dezső: K. L. életrajza (Rimaszombat, 1897); Meggyes Elek: K. L. mint regényíró (Bp., 1939).
