Kuti Sándor
Kuti Sándor (Bp., 1908. máj. 18. – Németo., ? 1945. ápr.): zeneszerző, karnagy. A Fodor Zeneisk.-ban tanult. A Zeneak.-n Siklós Albert tanítványa volt (1930-34). Diplomáját Dohnányi Ernő irányítása mellett szerezte meg (1934). Tagja volt a Zeneak. ifjúsági kommunista szervezetének. 1935-ben az Új Magyar Zene Egyesület műsorra tűzte néhány művét és egy zongoraszonátáját, amely nyomtatásban is megjelent Hollandiában. A Zeneak. elvégzése után magántanításból élt, zongorázást és zeneszerzést tanított, templomban orgonált, korrepetítori munkát végzett a Budapesti Énekkari és Zenekari Egyesületben. Zenekritikákat írt a Független Szemlében (1933–35). Részt vett Óbuda munkásmozgalmában, az MSZDP ifjúmunkások kórusát vezette és több mozgalmi dalt komponált a kórus számára. Ekkor írta Ütemre cseng a csákány c. tömegdalát Hollós Korvin Lajos szövegére. Rövid ideig vezette az Antialkoholista Munkásszövetség (AMSZ) énekkarát. Tanítódal c. alkotását a Vándor-kórus mutatta be (1940). Megzenésítette József Attila két versét (Éji dal, A bánat). A negyvenes években három kórusművet komponált Petőfi Sándor verseire, amelyeket a Vándor-kórus adott elő. Közülük a legjelentősebb a Nemzeti dal négyszólamú kórusmű zongorakísérettel, amelyet a Vasas Székházban mutattak be (1942. márc. 12.). 1940-től munkaszolgálatos volt. 1944 nyarán Németországba deportálták; koncentrációs táborban pusztult el. Legtöbb műve elveszett. – Irod. Molnár Antal: Muzsikus vértanúk (Új Zenei Szemle, 1955. 4. sz.); Fejér György: K. S. és fennmaradt művei (Munkás Ének, 1919-1945, összeállította Czigány Gyula, Bp., 1967).
