Kuzsinszky Bálint
Kuzsinszky Bálint (Szabadka, 1864. nov. 6. – Bp., 1938. aug. z3.): régész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1907, r. 1926). A bp.-i egy. bölcsészeti karán végzett tanulmányok után 1887-ben az MNM szolgálatába lépett. 1888-ban vette át az aquincumi ásatások vezetését. Az Aquincumi Múz. és a Székesfővárosi Múz. alapítója és ig.-ja (1899). 1892-ben a bp.-i egy. magántanára, 1911-től az ókori egyetemes történelem, 1914–1930-ban az érem- és régiségtan ny. r. tanára. 1919-től az Orsz. Magyar Régészeti Társulat elnöke. Aquincum emlékeinek rendszeres feltárásával, tudományos feldolgozásával foglalkozott. Megírta a magyar földi római uralom történetét. Az Archaeológiai Értesítőnek félszázadon át munkatársa volt. A Régészeti és Művészettörténeti Társulat tiszteletére Kuzsinszky Bálint-emlékérmet alapított, amelyet évenként osztanak ki a hazai régészet fiatal művelőinek. – F. m. Aquincum és romjai (Bp., 1890); A Balaton környékének archeológiája (Bp., 1920); A gázgyári római fazekasműhely Aguincumban (Bp., 1926); Pannonia és Dácia (A magyar nemzet tört. I. Bp., 1895); Aguincum (Bp., 1934). – Irod. Láng Nándor: K. B. (Archaeol. Ért., 1938); Oroszlán Zoltán: K. B. (Archaeol. Ért. 1965. I. sz.)
