Kvasz András
Kvasz András (Békéscsaba, 1883. nov. 21. – Bp., 1974. jan. 27.): pilóta, repülőgépszerelő. Kovácsmester volt, azután technológus szakképesítést szerzett esti tanfolyamokon, majd Bp.-en kerékpár- és motorjavító műhelyt nyitott. 1910-ben Rákosmezőn repült, majd repülőgépépítéssel foglalkozott. 1911-ben Rákosmező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Sacellary György ogy.-i képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. 1911–1914 között Mo. 70 helységében végzett bemutató repülést, és ezzel hozzájárult a m. aviatika népszerűsítéséhez. Az I. világháborúban pilótaként teljesített katonai szolgálatot és gépével együtt fogságba esett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Magy. Pilóták Szövetsége bizalmi testületének, valamint a műszaki bizottságnak. A forradalmak után politikai tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene. 1924-ben a Franco-Roumain Légitársaság mátyásföldi telepén szerelő, 1928-tól taxisofőr. 1937-től repülőtéri portás. A II. világháború után, nyugdíjazásáig (1949) a békéscsabai repülőtér gondnoka. A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) 1953-ban, a postaügyi min. 1969-ben és 1973-ban kitüntette. – Irod. Fejér Imre: Madáremberek (Bp., 1917); Müller Péter: Madáremberek (Bp., 1977); Csanádi Norbert-Nagyváradi Sándor-Winkler László: A magyar repülés története (Bp., 1977).
