Laborcz Ferenc
Laborcz Ferenc (Bp., 1908. ápr. 14. – Bp., nov. 30): szobrász, Munkácsy-díjas (1957). A kispesti Fazekas Bútorgyárban volt faszobrász-inas három esztendeig, majd a Fővárosi Iparrajzisk. esti tanfolyamára járt. Ezután az Iparművészeti Isk. díszítő-szobrászi szakán Simay Imre tanítványa, a Képzőművészeti Főisk.-n Bory Jenőnél tanult. 1942-43-ban Itáliában járt tanulmányúton állami ösztöndíjjal. Rómában, a Collegium Hungaricumban rendezte meg első kiállítását, itthoni bemutatkozására azonban csak a világháború befejezése után került sor. Részt vett az 1945. évi első nemzetközi kiállításon, amelyen Humusz c. életnagyságú faszobrával a Művészeti Tanács szobrászati díját nyerte el. Anyaság c. kétfigurás szobortervével részt vett a Közösségi művészet felé c. kiállításon, a Műcsarnokban. 1955-ben Bp.-en, a Fényes Adolf Teremben állították ki műveit. Ettől kezdve m. művészek külföldön rendezett csaknem minden kiállításán szerepeltek szobrai (Genf, Luzern, Zürich, 1955; Peking, 1955; Párizs, 1957; Antwerpen, 1958, 1967; Bukarest, 1958; Moszkva, 1958; Stockholm, Oslo, Helsinki, 1961; Hollandia, 1968; London, 1969). Ismertebb művei: az 1955-ben készült Mátrai Vénusz, az 1958-ban készült, Egerben felállított Fazola Henrik, a debreceni Biogal Gyógyszergyár bejáratához készült Vegyészek c. domborműve (1958), és a bp.-i Ferihegyi úti iskola Cantata Profanát idéző, kilenc szarvast ábrázoló relief kompozíciója. 1961-ben Székesfehérvárott – Áron Lajossal –, 1966-ban a Műcsarnokban, 1969-ben Debrecenben volt kiállítása. Stílusa kezdetben a realizmushoz kötődött, majd a tiszta plasztikai megfogalmazást kereste.
