Lackfi István, csáktornyai
Lackfi István, csáktornyai (? – Körüs – Udvarhely, 1397, febr. 27.): nádor. Kerekegyházi ~ István fia. Családja többi tagjához hasonlóan magas tisztségeket töltött be; 1367-től 1370-ig székely ispán, 1371 – 72-ben horvát bán, 1372-től 1376-ig erdélyi vajda, 1383 – 84-ben horvát bán. Mária kir.-nő elfogása után Zsigmondhoz csatlakozott (nagy része volt koronázásában), vele és Kanizsai Jánossal együtt hadjáratot vezetett a kir.-nő kiszabadítására. Zsigmond híveként harcolt a Horvátiak ellen, ezért unokaöccsével (Simontornyai ~ Istvánnal és Döbröközi Andrással) együtt Komárom várát és uradalmát kapta meg (1387). 1387-től 1390-ig trencséni ispán, s egyúttal 1392-ig nádor, 1388-tól 1395-ig főlovászmester, 1393-ban komáromi ispán. A nikápolyi hadjárat idején a kormányzó országos tanács tagja volt, de amikor Zsigmond a csata után nem tért vissza, ~ is Nápolyi László pártjára állt, annak mo.-i helytartója lett. A felkelés leverésére Garai Miklós és Kanizsai János tárgyalásokat kezdeményeztek Körös-Udvarhelyen, s itt – előre megbeszélt terv szerint – Garai és Cillei Hermann a kir. védlevéllel és fegyvertelenül megjelenő ~t meggyilkolta. A gyilkosságok igazolására Zsigmond utólagos ítéletlevelet állított ki, ~ birtokalt szétosztotta, elsősorban az értelmi szerző Kanizsai János és más hívei között. ~-t Keszthelyen temették el, ahol sírköve fennmaradt. – Irod. Karácsonyi János: A Lackfiak (Délmagyarországi Tört. és Régészeti Ért, 1888).
