Laczkó Dezső
Laczkó Dezső (Trencsén, 1860. júl. 22. – Veszprém, 1932, okt. 28.): geológus, paleontológus. 1877-ben a kegyes tanítórendbe lépett, 1886-ban földrajz – természetrajzszakos tanári oklevelet szerzett. Gimn. tanári minőségben Privigyén, Debrecenben, Kecskeméten és 1888-tól Veszprémben működött. 1912 – 18-ban a veszprémi gimn. ig.-ja. 1920-ban vonult nyugalomba. Pedagógiai tevékenysége mellett a természettudományokkal is behatóan foglalkozott. 1895-től tevékeny részt vett a Bakony geológiai feltárásában és Lóczy Lajos egyik legkiválóbb munkatársa volt a Balaton környékének tanulmányozásában. A veszprémi Jeruzsálem- hegy felső triászkori márgájában felfedezte a Jaekel berlini paleontológus által Placochelys placodonta néven leírt ősteknőst. Részt vett Déchy Mór utolsó kaukázusi kutatóútján, jelentős adatokkal gazdagítva a Kaukázus geológiájára vonatkozó ismereteket. Nevéhez fűződik a Veszprém megyei (ma: Bakony) Múz. megalapítása (1903) is, amelynek ig.-ja volt. 1905-től szerk. a Veszprém megyei Múz. évi jelentéseit. Közreműködött a Nemesvámos határában fekvő Baláca pusztai római lelőhely feltárásában. – F. m. A gerinces állatok csontrendszerének fejlődése (Debrecen 1885); Geológiai jegyzetek a Kaukázusból (Déchy Mór Kaukázus c. munkájában, Bp., 1907); A veszprémi Szentbenedek- hegy története (Veszprém, 1908); Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I., 1. rész. Geológiai függelék 1. Bp., 1911; ); Őstörténeti adatok a Balaton környékéről (Bp., 1929). – Irod. ifj. Lóczy Lajos: Emlékbeszéd L. D. r. tag felett (A Szt. István Ak. emlékbeszédei III. 2., Bp., 1938); Kanszky Márton: L. D. (Magyar piaristák a XIX. és XX. században. Szerk. Balanyi György, Bp., 1942).
