Laczkovics János
Laczkovics János (Szentlőrinckáta, 1754. jan. 13. – Buda, 1795. máj. 20.): huszárkapitány, a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetője. Középbirtokos Pest vm.-i nemesi család sarja. 1772-től a bécsi m. nemesi testűrség tagja, 1776-ban alhadnagy, később kapitány a 4. (Graeven) huszárezredben. Részt vett az 1787 – 90-i török háborúban. 1790-ben ő fogalmazta ezrede tisztikarának kérvényét az ogy.-hez, melyben a m. ezredek számára m. vezényleti nyelvet és m. tiszteket kértek. A hadbíróság ezért Mantovába való áthelyezésre ítélte, mire leköszönt rangjáról. Az ogy. kezdetben mellé állt, de aztán magára hagyta. Elkeseredésében 1791-ben régi ismerőse, Martinovics Ignác ajánlatára II. Lipót bizalmasai közé állt, és az udvar titkos ügynökeként tevékenykedett. Magyarra fordította Trenck Frigyes A matzedoniai vitéz c. munkáját, azonkívül több, élesen egyház- és vallásellenes röpiratot. Lelkesedett a francia forradalom eszméiért, s főleg az arisztokrácia és klérus ellen több röpiratot írt (Martinovics Oratio c. röpiratának m. nyelvű átdolgozása, 1791; A magyar történeteknek rövid rajzolatja, 1792). Munkáiban együttérzéssel szólt az elnyomott parasztságról. 1794 tavaszán Martinovics bevonta a titkos köztársasági szervezkedésbe, és megtette a radikális demokratákat tömörítő Szabadság és Egyenlőség Társasága egyik ig.-jává. 1794. aug. 16-án éjjel Pesten elfogták. Előbb Bécsben vallatták, majd a m. jakobinusok elleni perben hazai bíróság elé állították, amely hűtlenségért és hazaárulásért halálra ítélte. A budai Vérmezőn lefejezték. – M. A magyar jakobinusok iratai (I – III., kiadta Benda Kálmán, Bp., 1952 – 57). – Irod. Gárdonyi Albert – Bartucz Lajos: A magyar jakobinusok emlékezete (Bp., 1919); Benda Kálmán: A magyar jakobinusok története (Bp., 1957). – Szi. Barabás Tibor: Magyar jakobinusok (dráma, 1950).
