Lakatos István
Lakatos István (Nagyzorlenc, 1895. febr. 26. – Kolozsvár, 1989. szept. 22.): romániai magyar zenetörténész. Zenei tanulmányait magánúton végezte 1913-15-ben Koncz János hegedűtanár, 1919-23 között Kolozsvárott Seprődi János irányításával. 1919-23 között hegedűtanári diplomát kapott a kolozsvári m. konzervatóriumban. 1919-41-ben a Lakatos vonósnégyes primáriusa, 1949-63 között a G. Dima Zeneműv. Főisk. zenetörténet tanára. A bp.-i műegy.-en 1922-ben mérnöki oklevelet szerzett (1923-54 között mérnökként is működött), a kolozsvári tudományegy. bölcsészkarán 1945-ben doktorált. Az erdélyi magyar, román, szász zene kutatója. – F. m. Magyaros elemek Brahms zenéjében (Kolozsvár, 1935); Az új magyar műzene (Kolozsvár, 1936); A román zene fejlődéstörténete (Kolozsvár, 1938); A román népdal és irodalma (Bp., 1939); Egy erdélyi muzsikus vallomásai: Ruzitska György emlékezései 1856-ból (Erdélyi Tud. Füzetek, 1940); Székelyudvarhely legrégibb leírása (Kolozsvár, 1942); Bibliográfia az 1919-40 erdélyi szerzőktől önállóan megjelent magyar zenei vonatkozású munkákról (Kecskemét, 1943); Farkas Ödön (Magy. Zenei Szle, 1943); Liszt Ferenc Erdélyben (Kolozsvár, 1943); Liszt Ferenc Kolozsváron (Kolozsvár, 1944); A Kolozsvári Zenetársaság története (Magy. Zenei Szle, 1944); Erkel F. élete és munkássága, mint összekötő kapocs a magyar és román zenekultúra között (V. Cosmával, Bp., 1954); Zenetörténeti írások (Bukarest 1971); Kodály művészetének romániai útja (Bp., 1972; 1973); A kolozsvári magyar zenés színpad (1792-1793) (Bukarest, 1977). – Irod. Polgárdy Géza: Búcsú a magyar zenetudomány nesztorától (Magy. Nemzet, 1989. okt. 9.)
