Lampl Hugó
Lampl Hugó (Bp., 1883. ápr. 10. – Bp., 1976. jún. 14.): mérnök, a műszaki tudományok doktora (1954). Bp.-i tanulmányainak befejeztével (1905) a Csepel-szigeti Ármentesítő Társulatnál vállalt munkát (1905–12). 1913-tól 1914-ig a Kvassay-zsilip építésénél dolgozott és az ezzel kapcsolatban szervezett Csepel-szigeti Cementkísérleti Állomás anyagvizsgálati kutatásaiban vett részt. E kutatások eredményeit Sajó Elemérrel közösen írt monográfiában foglalta össze, melyet a Magyar Mérnök és Építész Egylet nagydíjával (aranyérem) jutalmazott. A cementkísérletek mellett 1908-ban Sajó Elemérrel együtt végezték az első hazai vízépítési kismintakísérleteket. A Kvassay-zsilip építésétől kezdve a szádfalazás, a talajszilárdítás (cementbesajtolás), a munkagödrök víztelenítése stb. foglalkoztatták. 1919-ben, a soroksári Dunaág csatornázásának munkálatait a tanácskormány támogatásával, majd a román intervenció idején is folytatta. 1920-tól a bp.-csepeli kikötőépítés osztályvezető mérnöke. A Tassi Vízlépcső építésénél 1926-ban hazánkban elsőként alkalmazta a talajvízszintsüllyesztéses alapozást és az öntőtornyos betonozást. A balatoni kikötők építését is irányította. Vezette a Békésszentandrási Vízlépcső (1936–42); a Tiszafüredi Öntözőrendszer (1940); a Hódmezővásárhelyi Öntözőrendszer (1947); a Duna–Tisza-csatorna tervezésének munkáját (1947-ig); a Tiszalöki Vízlépcső főmérnökeként az alapozás és építés munkálatait. 1955-ben vonult nyugdíjba, azután szakértői és tanácsadói minőségben támogatta a vízügyi szolgálat munkáját. A Magy. Hidrológiai Társaság 1954-ben t. tagjává választotta, 1973-ban a Vásárhelyi Pál-díj I. fokozatával tüntette ki. – F. m. A beton (Sajó Elemérrel, Bp., 1914); Vasszádfalak (Vízügyi Közl., 1917); Időszerű vízépítési közmunkák a munkanélküliség leküzdésének szolgálatában (Vízügyi Közl., 1938. 3. sz.); A Duna–Tisza-csatorna… (Hallósy Ferenccel, Bp., 1947); Munkagödrök víztelenítése talajvízszintsüllyesztéssel (ak.-i doktori értekezés, Bp., 1954). – Irod. Károlyi Zsigmond: Köszöntjük a 90 éves L. H.-t (Vízgazdálkodás, 1973. 2. sz.); Dégen Imre: L. H. (Vízügyi Közl., 1976. 4. sz.)
