Láng Géza
Láng Géza (Békéscsaba, 1916. márc. 8. – Bp., 1980. febr. 18.): növénytermesztő, az MTA tagja (l. 1964, r. 1970). A keszthelyi Gazdasági Ak.-án (1937), majd a bp.-i műegy.-en (1943) szerzett diplomát. A keszthelyi Gazdasági Ak.-án tanított. 1945 után Keszthelyen, majd Bp.-en kapott katedrát, 1950-től a Földművelési Min. Szakoktatási Főosztályán a növénytermesztés oktatását szervezte, s ilyen tárgyú tankönyveket írt. 1956-ban a keszthelyi Mezőgazdasági Ak., később Agrártudományi Főisk., ill. Egy. docense, tanszékvezető tanára, rektorh.-e, 1965-1968 között rektora volt. Kutatásai főként a humusz-, a rét- és legelőgazdálkodás, ill. a burgonyatermesztés vizsgálatára irányultak. Foglalkozott a füves vetésforgó kérdésével, a talajtermékenység fenntartásának problémájával, a trágyázással. A Mezőgazdasági Mérnökök Nemzetközi Szervezetének (CITA) tagja. – F. m. A termőtalaj és javítása (Bp., 1951); Növénytermeléstan (Bp., 1952); Mezőgazdasági alapismeretek – Növénytermesztéstan (Bp., 1957); Szántóföldi növénytermesztés (Bp., 1976). – Irod. Csiki László: Portrék a múltból (Geológia, 1980. 2. sz.); Csizmadia Ernő: Megemlékezés (Magy. Tud., 1980. 11. sz.).
