Láng Imre, Lang
Láng Imre, Lang (Bp., 1899. szept. 7. – Szeged, 1972. jan. 18.): idegsebész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952), akvarellfestő. Oklevelet a bp.-i tudományegy. orvosi karán nyert (1924), majd műtősebészi szakképesítést szerzett (1927). 1925-ben a pécsi, 1926–40-ben a bp.-i egy. II. sz. Sebészeti Klinikáján sebészgyakornok, tanársegéd, adjunktus volt. Közben Rockefeller-ösztöndíjas az USA-ban (Mayo Clinic Rochester, Boston, 1930–31). 1941-ben magántanárrá képesítették. 1941-től 1952-ig Hódmezővásárhelyen kórházi sebészfőorvos, 1951-től 1970-ig a szegedi orvostudományi egy. SZOTE II. sz. Sebészeti Klinikájának tanszékvezető egy.-i tanára, 1956-tól 1957-ig dékánhelyettes. Több tudományos társaság tagja. Kutatásai főleg az agysebészet gyakorlati kérdésével foglalkoztak. Akvarelljei egy részét a SZOTE őrzi. – F. m. Az északamerikai idegsebészek műtéti technikájáról egyéves tanulmányút tapasztalatai alapján (Bp., 1933); Sebészeti propedeutika az általános sebészet elemeinek rendszerbefoglalásával (I–III., egy.-i jegyzet, Szeged, 1954-69). – Irod. Petri Gábor: L. I. (SZOTE Évk., 1970-71).
