Lányi Miklós
Lányi Miklós (Bp., 1927. nov. 15. – Bp., 1973. máj. 23.): tüdőgyógyász és laboratóriumi szakorvos, egyetemi docens, az orvostudományok kandidátusa (1959). 1951-ben a bp.-i orvostudományi egy.-en oklevelet szerzett. 1948-ban a Tervhivatalnál főrevizor, majd a Telefongyárban főosztályvezető. 1954-ben tüdőgyógyász szakorvosi, 1955-ben laboratóriumi szakorvosi képesítést szerzett. 1950–51-ben mint az MTA ösztöndíjasa az Orsz. Közegészségügyi Intézet (OKI) tbc-osztályán dolgozott, majd 1951-ben az egy.-i Tüdőgyógyászati Klinikára került. Externista, majd egy.-i gyakornok (1951–55), tanársegéd (1955–63), adjunktus (1963–70), docens (1970-től haláláig). 1967-ben egyéves tanulmányúton volt Hollandiában. Közleményeiben a gümőbacillus kimutatásával és a gümőkór gyógyszeres kezelésével foglalkozott. Közel száz tudományos közleménye jelent meg, számos monográfiát írt. Több m. és külföldi tudományos társ. tagja. – M. Die Laboratoriumsdiagnostik der Tuberkulose (Eidus Lászlóval, Leipzig, 1956); Atypusos mykobaktériumok jelentősége a tüdőgyógyászati gyakorlatban (kandidátusi értekezés tézise, Bp., 1959); Mycobacteriosis (Bp., 1964); Krónikus aspecifikus légzési betegségek felkutatása és gondozása (Rózsa Józseffel, Egészségtudomány, 1973); Mykobakterien und mykobakterielle Krankheiten (Jena, 1977). – Irod. Major Tamás: L. M. (Orv. Hetil., 1973).
