László Zsigmond
László Zsigmond (Nagytétény, 1893. máj. 23. – Bp., 1981. júl. 28.): zenetörténész, filológus, a zenetudományok kandidátusa (1972), Erkel-díjas (1962). 1911-16 között a bp.-i, lipcsei és bécsi egy. bölcsészettud. karán végezte irodalmi tanulmányait, doktori disszertációja: A kuruc balladák (Bp., 1917). 1945-48-ban a Goldmark Károly Zeneisk. ig.-ja, majd 1955-ig a bp.-i körzeti zeneisk.-k zenetörténet tanára. Elsősorban m. verselmélettel, ritmustannal, zenei prozódiával, m. zenetörténettel, zenekritikával és zenei műfordításokkal foglalkozott. – F. m. 36 francia népdal (műfordítás, Bp., 1949); Liszt Ferenc és az orosz zene (Bp., 1955); Erkel Ferenc élete képekben (Bp., 1956, 1958, 1961, oroszul 1964); Ritmus és dallam. A magyar vers és ének prozódiája (Bp., 1961); Az ifjú Liszt. 1811-1839 (Bp., 1962); A rím varázsa (Bp., 1972); Liszt Ferenc élete képekben és dokumentumokban (Mátéka Boleszlávval, Bp., 1978; orosz, német, angol, francia nyelven is); Költészet és zeneiség (Bp., 1985). – Írásai: prozódiai tanulmányok, zenei cikkek, kritikák, fordítások, oratórium-szövegek. – Irod. Schreiber Sándor: L. Zs. halálára (Élet és Irod., 1981. 32. sz.).
