Laták István
Laták István (Ada, 1910. szept. 22. – Újvidék, 1970. jan. 3.): író, költő, műfordító, újságíró, szerkesztő. Szabadkán járt isk.-ba, ott volt tisztviselő, ügynök, fodrászsegéd, mezőgazdasági munkás. Fiatalon kapcsolódott be a munkásmozgalomba, s forradalmi tevékenységéért börtönbüntetést is szenvedett. Proletáríróként tizenhat éves korában jelentkezett a Szervezett Munkás c. szakszervezeti lapban. A Híd c. folyóiratnak 1936-1940 között egyik szerk.-je volt. Egyedül szerk. 1932-ben a Tovább, 1940 után a Világkép c. folyóiratot. 1934–1940 között megjelentette Petőfi, Ady, és József Attila köteteit is. Írásaiban a társadalmi valóságot tárja fel. 1945 után a szabadkai Magy. Népszínház első ig.-ja volt, később mint dramaturg dolgozott itt, majd Újvidékre költözött és a Magyar Szó c. napilapot szerk. Közben elvégezte az újvidéki egy.-et. Életútját novellákban, majd emlékezéskötetben írta meg. – M. Kolduslázak (versek, Szabadka, 1928); Düh (elb., Szabadka, 1929); A kültelek (versek, Szabadka, 1937); Szürke napok (elb., Szabadka, 1939); Egy élet árad (versek, Szabadka, 1940); Vásár (elb., Szabadka, 1941); Viharos idők vetése (versek, Szabadka, 1948); Új élet felé (elb., Újvidék, 1949); Nyugtalan álmok (versek, Újvidék, 1952); Csillagidőben földi évek (versek, Újvidék, 1960); Kavargó sorsok (elb., Újvidék, 1962); Földi bodza (válogatott versek, 1962–1967, Újvidék, 1967); Májusi szellőben (versek, Újvidék, 1969); Vaskoszorú (lírai emlékezések, Urbán János utószavával, Szabadka, 1974). – Irod. Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom története (Újvidék, 1968).
