Lauka Gusztáv
Lauka Gusztáv (Vitka, 1818. júl. 20. – Nagybecskerek, 1902. aug. 23.): író, költő, humorista. Bölcsészeti és jogi tanulmányait Pesten és Máramarosszigeten végezte. 1838-ban Erdődőn, Vállajon, majd Mágócson volt gazdatiszt és uradalmi írnok, 1841-ben Pesten Kovacsóczy Mihály mellett a Közlemények segédszerk.-je, majd az MTA írnoka lett. Ekkor már rendszeresen jelentek meg írásai: 1843-ban egyik művével elnyerte a Kisfaludy Társ. pályadíját. Az ellenzéki politikát támogatta; 1847-ben a pozsonyi ogy.-i ellenzék, 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány jegyzője, 1849-ben belügymin. titkár Debrecenben. 1848-ban megindította és szerk. az első m. élclapot, a konzervatív politikát gúnyoló Charivarit. Világos után egy ideig bújdosni kényszerült. 1850-ben Szaniszlón telepedett le. 1854-ben Szatmáron, később Nagyváradon vállalt állást. 1860-ban újból Pestre költözött, ahol a Helytartótanács alkalmazottja, 1863-tól egy ideig a sajtóosztály vezetője volt, majd megszakítás után 1867-től sajtóelőadó. E tisztsége lehetővé tette, hogy az abszolutizmus idején támogassa az üldözött írókat. A Petőfi Társ. 1876-ban, megalakulásakor tagjává választotta. 1882-ben Nagybecskereken lett Torontál vm. levéltárnoka. A 19. sz. közepének és második felének népszerű humoristája. Fordulatos meséi, könnyed élcelődő stílusa saját korában nagy népszerűséget biztosítottak részére. – F. m. Versek 1841 – 45 (Nagykároly, 1846); Carricaturák (Pest, 1847); Martialiák (Pozsony, 1847); A XIX. század elvei (Pest, 1848); Megtörténtek és megtörténhetők (I – II., Nagyvárad, 1858); A régi jó világ (elb., Pest, 1863); Költemények (I – II., Pest, 1864); A múltról a jelennek (Kortársi visszaemlékezések, Bp., 1879); Annyi küzdelem után (r., Bp., 1899). – Irod. Szana Tamás: L. G. (Koszorú, 1879.)
