Lázár István
Lázár István (Gyergyószentmiklós, 1881. aug. 6. – Bp., 1936. máj. 28.): író, költő, forgatókönyvíró. A bp.-i egy.-en jogot végzett, utána a rendőrség szolgálatába lépett. Szerk. a Magyar Világ c. irodalmi és kritikai képes folyóiratot, melynek Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond is munkatársa volt. Tagja volt a Petőfi Társ.-nak (1922). Kémtörténeteket, háborús regényeket, kalandos utópiákat, némafilm-forgatókönyveket írt, írásai nagyobbrészt a Pesti Hírlapban jelentek meg. Egy időben népszerűek voltak az ókori K-en, a Biblia országaiban, a pogány m. világban játszódó konzervatív stílusú és előadású regényei. – F. m. Dalok egy aranyhajú leányról (versek, Bp., 1903); Sátán (r., Bp., 1910); Vihar (r., Bp., 1910); A levélszekrény (Bp., 1918); Hunor és Magor (r., Bp., 1918); Aranykapuk városa, Az elsüllyedt Atlantis regénye (Bp., 1927); Szent Gellért (r., Bp., 1930); Omlik az udvarház (erdélyi emlékek, Bp., 1931). Forgatókönyvei: Makkhetes (1916), Nőstényfarkas (1918), Karenina Anna (1918), A nap lelke (1920 – 21), A rög (1920), Szép Ilonka (1920), Gyimesi vadvirág (1921), Mária nővér (néma változat, 1929).
