Lázár Mária, Czartoryski, az ősi lengyel hercegi családból
Lázár Mária, Czartoryski, az ősi lengyel hercegi családból (Herkulesfürdő, 1895. ápr. 18. – Bp., 1983. okt. 1.): színésznő, érdemes művész (1962), kiváló művész (1973). Az Orsz. Színészegyesület Színészképző Isk.-ját végezte, s 1915-ben Szegeden lépett színpadra. Hat évi szegedi működés után, 1921-ben a Vígszínház szerződtette. 1927-ben rövid ideig a Fővárosi Operettszínházban játszott, majd visszatért a Vígszínházba, de fellépett a Magyar, az Andrássy úti, a Belvárosi Színházban és a Pünkösti-féle Madách Színházban, valamint az Apolló Kabaréban is. 1948-tól a Madách Színház tagja volt. Bár 1965-ben nyugdíjba ment, még sokáig láthatta őt a közönség a színpadon, utoljára mint apácafőnöknőt az Abélard és Héloïse c. darabban. Dekoratív megjelenése, zengő orgánuma a királynői és a „végzetes asszony” szerepkörére tették alkalmassá. Később a „békebeli nagyasszony” figuráját vitte életteli alakításaiba. Zenés darabokban, valamint filmekben és televíziós játékokban is nagy sikerrel szerepelt. Élményeit megírta: „Legyünk őszinték” címmel (Bp., 1942, ebből szemelvényeket közölt a Színházi Élet 1990. aug. 19.). – F. sz. Natalja (Csehov: Három nővér; ezt a magyarországi ősbemutatón, 1922-ben játszotta); Színésznő (Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt); Suzy (Pagnol: Topáz); Orinthia (Shaw: Szénásszekér); Tangolita (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban); Anna királynő, majd Marlborough hercegnő (Seribe: Egy pohár víz); Clandonné (Shaw: Sosem lehet tudni); Dudgeonné (Shaw: Az ördög cimborája); Berwick hercegnő (Wilde: Lady Windermere legyezője); Elli (Tabi László: Különleges világnap); Lady Bracknell (Wilde: Bunbury); Mária Dominika főhercegnő (Molnár Ferenc: A hattyú); Argenteuil fejedelemasszony (Millar: Abélard és Heloïse). – I. f. Az új földesúr (1935); Három sárkány (1936); A 111-es (1937); Megvédtem egy asszonyt (1938); Bakaruhában (1957); Gerolsteini kaland (1957); Alázatosan jelentem (1960); Az orvos halála (1966). – Irod. Zsigmondi Mária: Meghódítani és megtartani (Nők Lapja, 1975. ápr. 26.); Gergely Ágnes: (G. Á.: Huszonegy, Bp., 1982); Dalos László: Túl a közhelyeken (Film, Színház, Muzsika, 1978. nov. 9.); M. G. P.: L. M. (Kritika, 1983. 11. sz.); Müller Péter: Az utolsó királynő (Film, Színház, Muzsika, 1985. jún. 22.).
