Lederer Emma
Lederer Emma (Bp., 1897. jún. 30. – Bp., 1977. okt. 14.): történész, egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora (1952). A bp.-i tudományegy.-en történelem-latin szakot végzett, gazdaságtörténetből doktorált (1923). A II. világháború után tudományos tisztviselő, 1945-ben magántanárrá habilitálták. 1950–69-ben tanszékvezető egy.-i tanár a bp.-i tudományegy.-en, az MTA Történettudományi Bizottságának tagja. Kezdeményezte az egy.-i levéltárosképzést és a historiográfia oktatásának bevezetését. 1945-től társadalom- és politikatörténeti kérdéseket, utóbb a m. polgári történetírás fejlődését tanulmányozta. Egy.-i jegyzeteket készített; társszerzője volt a Magyarország története (1957) c. egy.-i tankönyv I. kötetének; szerk. a Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához (1964) c. segédkönyvet. – F. m. Régi magyar űrmértékek (Századok, 1923); A legrégibb magyar iparososztály kialakulása (Századok, 1928); A középkori pénzüzletek története Magyarországon 1000-1458 (Bp., 1932); Egyetemes művelődéstörténet (Bp., 1935); A magyar társadalom kialakulása a honfoglalástól 1918-ig (Bp., 1947); Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon (Bp., 1949); Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon (Bp., 1952); A feudalizmus kialakulása Magyarországon (Bp., 1959); A történelem tudományossága (Bp., 1968); A magyar polgári történetírás rövid története (Bp., 1969). – Irod. L. E. műveinek bibliográfiája (összeállította Soós István, Tört. Szle, 1977. 3-4. sz.).
