Lehoczky Tibor
Lehoczky Tibor (Sátoraljaújhely, 1897. máj. 14. – Bp., 1971. dec. 10.): ideggyógyász, c. egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952). Oklevelet a bp.-i egy.-en szerzett (1921). 1921–22-ben a Buday Kálmán vezette I. sz. Kórbonctani Intézetben dolgozott. 1922–26-ban Schaffer Károly mellett az Agyszövettani Intézetben idegszövettannal foglalkozott. 1926-tól 1939-ig az Elme- és Ideggyógyászati Klinikán tevékenykedett. 1939–1970 között a bp.-i István Kórház ideggyógyász főorvosa volt. 1933-ban egy.-i magántanár, 1941-ben c. rk. egy.-i tanár, 1963-ban c. egy.-i tanár lett. Kutatási területe a gerincvelő fehérállományának megbetegedésével kapcsolatban a hiánybetegségek és idült mérgezések voltak. Megfigyelései a gerincvelő kórtanában új utat nyitottak. Az amerikai, a francia, a német ideggyógyász- társaság, valamint a Fédération Mondiale de Neurologie et Neuropathologie l.; ill. t. tagja volt. 1970-ben Párizsban a VI. Nemzetközi Neuropatológiai Kongresszus t. elnökévé választotta. – F. m. Die neuroallergischen Beziehungen in der Histopathologie der multiplex Sklerose (Bp.,–Berlin, 1957); Allergische Erkrankungen des Nervensystems (Bp., 1959); Animal Experiments on the Aetiology of Myelopathy (Sós Józseffel, Halasy Margittal, Bp., 1964). – Irod. Miskolczy Dezső: L. T. (Ideggyógyászati Szle, 1972. 5. sz.).
