Lehr Albert
Lehr Albert (Sárszentlőrinc, 1844. ápr. 25. – Bp., 1924. máj. 9.): nyelvtudós, az MTA tagja (l. 1882, t. 1923). ~ Zsigmond öccse. Sopronban teológiát végzett. 1865-től szülővárosában tanár, közben (1868 – 69) német egy.-eken folytatott tanulmányokat. Visszatérve iskolájával Bonyhádra költözött, majd 1873-tól 1898-ig, nyugalomba vonulásáig a bp.-i ev. főgimn. tanára. A m. nép- és költői nyelv alapos ismerője. Legjelentősebbek Arany Jánossal foglalkozó dolgozatai, de ezek mellett számos nyelvhelyességi cikket írt a Magyar Nyelvben és a Magyar Nyelvőrben. Készített verses és prózai műfordításokat (Goethe: Hermann und Dorothea, Heine kb. száz legszebb verse). Írt egy kötette való tréfás verset (Dísznóták, Bp., 1888), bírálatokat írt a Budapesti Szemlében és iskolai könyveket készített. Szarvas Gábor halála után nyelvhelyességi kérdésekben övé volt a döntő szó. – F. m. Toldi, nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal (Bp., 1882, az MTA nagydíjával tüntették ki 1885-ben); Aranymagyarázatok (Magy. Nyelv, 1905-től). – Irod. Balassa József: L. A. (Nyugat, 1923); Fenyő Miksa: Nyugat (1924); Császár Elemér: L. A. (Akad. Ért., 1929.)
