Lendvai István, Lehner
Lendvai István, Lehner (Bp., 1888. júl. 5. – Szombathely, 1945. márc.): újságíró, költő. Előbb Szegeden, majd Bp.-en több lap munkatársa volt. Versei az Életben és a Nyugatban jelentek meg. Az I. világháború után a „keresztény-nemzeti” irányzat képviselője, s a Horthy-korszak egyik jellegzetes alakja. 1914-től az Új Nemzedék munkatársa, 1919-től a Központi Sajtóvállalat lapjaiba írt, 1923-ban Cegléden fajvédő programmal képviselővé választották. A II. világháború idején elfordult korábbi elveitől, a Magyar Nemzet munkatársa lett, hová Nomád írói néven a német fasizmust bíráló cikkeket írt. 1944. júl. 18-án a nyilasok elfogták és Tapolcára, Zalaegerszegre, végül Szombathelyre hurcolták. Itt a börtönben meghalt. – F. m. Fáklyafüst (versek, Bp., 1918); Szüreti versek (Bp., 1925); Róma tornyai alatt (riportkönyv, Bp., 1934); A kereszténység a horogkereszt árnyékában (Bp., 1937); Világ és magány (versek, Bp., 1938); Nomád leveleiből (Bp., 1942). – Irod. Baráth Ferenc: L. I. (Vigilia, 1939); L. I. (Kis Újság, 1945. jún. 27.)
