Lengyel Dénes
Lengyel Dénes (Kisbacon, 1910. aug. 7. – Bp., 1987. júl. 19.): író, irodalomtörténész, pedagógus. Kovács Ágnes néprajztudós férje. Anyai ágon Benedek Elek unokája. 1932-ben szerzett Bp.-en m.-latin-francia szakon tanári diplomát. Középiskolai tanár Bp.-en (1935-52); a Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet m. tanszékének vezetője (1952-61), majd a Petőfi Irodalmi Múz. h. ig.-ja nyugdíjazásáig (1970). Pedagógiai tárgyú írásaiban az irodalomtanítás módszertani kérdéseivel foglalkozott. Szerk. a Nagy Magyar Költők c. sorozatot, népszerűsítette a 19. sz. nagy alkotóit. Jókai Mór összes művei kritikai kiadásának egyik szerk.-je. Élete utolsó szakaszában intenzíven foglalkozott a m. mondavilággal. – M. Ovidius és a francia renaissance (Bp., 1933); La Fontaine (Bp., 1963); A fogalmazás tanítása a középiskolában (Bp. 1965); Jókai Mór (Bp., 1968); Benedek Elek (Bp., 1974); Régi magyar mondák (Bp., 1972); Irodalmi kirándulások (Bp., 1974); Magyar mondák a török világból és a kuruc korból (Bp., 1975); Így élt Jókai Mór (Bp., 1975); Kossuth Lajos öröksége. Mondák a 18. és 19. századból (Bp., 1977); Új élet hajnalán (történelmi mondák, Bp., 1979). – Irod. Zay László: L. D. öröksége (Élet és Irod., 1987. 36. sz.); Dömötör Tekla: L. D. (Ethnogr., 1988. 3-4. sz., bibliográfiával).
