Lengyel Endre
Lengyel Endre (Szamosújvár, 1893. máj. 8. – Bp., 1981. márc. 16.): geológus, főiskolai és ny. rk. egyetemi tanár (1940), a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1956). A kolozsvári tudományegy.-en előbb tanári oklevelet szerzett (1921), majd geológia főtárgyból doktorált (1922). Ugyanitt gyakornok, 1918-tól tanársegéd. Az I. világháborúból hadirokkantként tért haza. A szegedi tudományegy.-en adjunktus (1924), majd magántanár (1928). Olaszo.-ban a recens vulkanizmust tanulmányozta, a cataniai egy.-en meghívott előadóként a harmadidőszaki magyar és olasz vulkanizmus párhuzamosításáról tartott előadást (1930). A bp.-i Tanárképző Főiskola tanára (1939), a következő évben egyetemi ny. rk. tanár. A Földtani Intézet állományába 1949-ben került, ahol nyugdíjazásáig (1959) tudományos főmunkatársként, majd még hat évig a Bányászati Kutató Intézetnél dolgozott. Felsőfokú oktatómunkáját a Műszaki és Gazdaságtudományi Ak.-n fejezte be (1949-1952). Ásványtannal és kőzettannal foglalkozott. Kutatómunkája az ország csaknem valamennyi vulkáni területére kiterjedt, legbehatóbban a Tokaji-hegységet, a Börzsönyt és a Dunazug-hegységet tanulmányozta. A vulkanitok zárványainak kimutatásával értékes adatokat szolgáltatott a medencealjzat kőzettani kifejlődéséhez. Úttörő munkát végzett az alföldi homokok ásványtani összetételének elemzésével, és régészeti értékű cseréptárgyak kőzettani vizsgálatával. Tudományos közleményeinek száma meghaladja a százat. A Magyarhoni Földtani Társulatnak több évig főtitkára, 1978-ban t. tagja. – F. m. Alföldi homokfajták ásványos összetétele (Földtani Közl., 1931); A Dunazug-hegység andezitterületének felépítése (A Földtani Intézet Évi Jelentése az 1951. évről, Bp., 1953); A Szarvaskő környéki titán-vanádium-vasérckutatás újabb eredményei (A Földtani Intézet Évkönyve, 1957. 2. f.). – Irod. Jantsky Béla: L. E. emlékezete (Földtani Közl., 1982. 4. sz.).
