Lengyel Gyula
Lengyel Gyula (Szatmárnémeti, 1888. okt. 8. – SZU, 1941): közgazdász. 1911-ben a bp.-i egyen matematikai, politikai és kereskedelmi számtan szakos tanári oklevelet szerzett. 1911-től a bp.-i felsőkereskedelmi isk. óraadó, 1912-től r, tanára. A pedagógusok szakszervezetének és a nőmozgalomnak tevékeny harcosa, 1918-ban a szocialista tanítómozgalom részvevője. A háború alatt a Kereskedelmi Ak., majd a Világgazdasági Főisk. tanára. 1919 márc.-ában az Osztrák-Magyar Bank Mo.-i Intézetének kormányzója, ápr.-tól pénzügyi népbiztos. A Tanácsköztársaság egész gazdaságpolitikájának, ezen belül pénzügypolitikájának elvi és gyakorlati kialakítását intézte, valamint a közellátás megszervezését. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol részt vett a KMP újjászervezésében. Ezekben az években számos közgazdasági és politikai tanulmánya látott napvilágot. 1922-ben Berlinbe költözött, s itt a szovjet külkereskedelmi képviselet munkatársa, majd a gazdaságpolitikai osztály vezetője lett. 1925-től az akkoriban legjelentősebb szovjet gazdasági külképviselet tanácsának tagjaként közreműködött az egész szovjet külkereskedelem kifejlesztésében. 1930-tól Moszkvában élt. Széles körű szakírói és politikai-előadói tevékenységet fejtett ki. Számos értekezése és cikke a berlini Volkswirtschaft der UdSSR és más német és nemzetközi folyóiratokban, a moszkvai Külkereskedelem c. folyóiratban, úgyszintén az Új Márciusban és az Előre (New York) c. lapban látott napvilágot. 1937. nov.-ben letartóztatták. A sztálini törvénysértések áldozata lett. – F. m. Válogatott Írásai (a bevezető tanulmányt írta és jegyzetekkel ellátta Aranyossi Magda; bibliográfiával, Bp., 1965). – Irod. Katona Éva – Fábri Ervin: L. Gy.-ről szóló életrajzi tanulmány A Magyar Tanácsköztársaság Pénzügyi Rendszere c. tanulmánykötetben (Bp., 1959); Hajdu Tibor: L. Gy. emlékére (Magyar Nemzet, 1962. 235. sz.); Bihari Mór: L. Gy. (Ped. Szle, 1967. 7 – 8. sz.)
