Lenhossék József
Lenhossék József (Buda, 1818. márc. 20. – Bp., 1888. dec. 2.): anatómus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1864, r. 1873). ~ Mihály Ignác fia, … Mihály apja. 1841-ben a pesti egy.-en avatták doktorrá. 1842- től tanársegéd a pesti anatómiai tanszéken. 1851-ben magántanár. Előadásain a latin nyelv helyett olykor magyart is használt, emiatt a Bach-kormánytól intést kapott. 1854-től az anatómia ny. r. tanára a kolozsvári orvos-sebészi intézetben, 1859 – 88 között a leíró és tájanatómia ny. r. tanára a pesti egy.-en, 1878 – 79-ben az egy. rektora. Jelentősek a gerincagy és a nyúltagy anatómiájára, továbbá a medence visszérfonataira vonatkozó kutatásai. Tőle származik a tractus solitarius és formatio reticuluis elnevezés. Antropológiai kutatásokat végzett, különösen a torzított koponyákkal kapcsolatosan. Munkásságáért a francia ak. a Monthyon-féle díjjal jutalmazta. -F. m. Neue Untersuchungen über den feineren Bau des zentralen Nervensystems des Menschen (Wien, 1855); Mémoire sur la structure intime de la möelle espinière (Paris, 1859); Az emberi vese visszér-rendszere (Bp., 1875). – Irod. L. J. (Orv. Hetil., 1888); Mihalkovics Géza: Emlékbeszéd I,. J. felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1893).
