Lenkei Henrik
Lenkei Henrik (Pécs, 1863. jún. 26. – Bp., 1943. júl. 15.): író; újságíró, tanár. ~ Lajos bátyja, 1880-ban a bp.-i egy. orvoskarára iratkozott be, de egy év múlva átment a bölcsészkarra, 1887-ben megszerezte a tanári képesítést, ugyanebben az évben bp.-i főreálisk. tanár. 1891-ben egyik alapítója, 1892 – 95-ben szerk.-je és kiadója volt az Élet c. szépirodalmi lapnak. Írásai a Fővárosi Lapokban, a Képes Családi Lapban, az Életben jelentek meg. Leáldozás (1910) c. tragédiájával és Kató bosszúja (1918) c. vígjátékával elnyerte az MTA Teleki-díját. – F. m. Versek (Bp., 1886); Válogatott költemények (Bp. 1900); Májusi fagy (színmű, Nemzeti Színház, 1911); Utolsó roham (I. Versek, II. Drámák; Bp.; 1933); Képek a múltból (elb., Bp., 1943). – Irod. Karinthy Frigyes: L. H. (Nyugat, 1920); L. H. halála (Múlt és Jövő, 1943); Szilágyi Géza: L. H. (Új Élet, 1946. 20. sz.)
