Lepold Antal
Lepold Antal (Szentfülöp, 1880. jan. 22. – Bécs, 1971. máj. 3.): művészettörténész, r. k. prelátus, éneklőkanonok az MTA tagja (l. 1936-1949). Bp.-i teológiai tanulmányainak elvégzése után 1904-től Zentán és Horgoson káplán, 1906-1913 között Kalocsán pap, érseki irodai alkalmazott volt. 1913-tól Csernoch János hercegprímás titkára Esztergomban, 1917-től esztergomi kanonok. 1921-től az esztergomi főszékesegyház plébánosa, prefektus kanonok, e minőségében kezelte a főkáptalani alapítványokat a Keresztény Múz., a Főszékesegyházi Kincstár stb. igazgatója. Az esztergomi ásatások egyik kezdeményezője és Gerevich Tiborral vezetője. Esztergom régészetével és ikonográfiájával, Szent István király ikonográfiájával foglalkozott. Szerk., fordított és bev. legendáriumokat, pápai körlevelek m. kiadásait, r. k. almanachokat, Szalézi Szent Ferenc leveleit (1924). 1945-ben külföldre távozott. 1946-tól haláláig a bécsi Collegium Pazmaneum rektora volt, az itteni r. k. m. szeminárium professzora, 1943-ban apostoli protonotárius. – F. m. Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez (Esztergom, 1929); Az esztergomi Keresztény Múzeum kegyérme és történeti érmei (Esztergom, 1930); Az Árpádok esztergomi palotája (I., Esztergom, 1935); Az esztergomi főszékesegyházi kincstár katalógusa (Bp., 1942); Esztergom régi látképei (Esztergom, 1944); Csernoch János. Emlékezés Nagymagyarország utolsó hercegprímására (L. A. életrajzával, Bécs, 1963). – Irod. Dévényi Iván: L. A. (Művészet, 1971. 8. sz.).
