Lesznai Lajos
Lesznai Lajos (Bp., 1904. dec. 6. – Bp., 1977. nov. 17.): zeneesztéta, a zenetudományok kandidátusa (1971). Zeneszerzést tanult Laurisin Miklósnál (1925–29). 1925-ben bekapcsolódott a m. munkásmozgalomba, 1928-ban a KMP tagja lett. Azóta megszakítatlan kapcsolata volt a kommunista párttal. Az 1930-as években többször szenvedett börtönbüntetést és internálták. Ezekben az években írta Zene és társadalom c. zenetudományi tanulmányát, amelynek kézirata elveszett. A börtönben filozófiát és esztétikát tanulmányozott. 1945-ben belépett a Szikra Könyvkiadó szerk.-ségébe, lektorként dolgozott 1945-től 1948-ig, majd a Honvédelmi Min.-ban 1949-től 1952-ig. A Zeneműkiadónál lektor (1952–56). 1956-tól nyugdíjazásáig (1962) a Népművészeti Intézetben volt előadó. 1945 óta számos zenei tárgyú cikket, tanulmányt publikált, népszerűsítő előadásokat tartott Mo.-on és külföldön, a többi között az eszperantó világkongresszuson Madridban (1968). Cikkei jelentek meg az Új Zenei Szemlében, a Magy. Zenében, a Parlandóban, a Studia Musicologicában. – F. M. Mozart élete (Bp., 1956); Az olasz és francia barokk zene. Európa zenéje (Bp., 1961); Mozart és Beethoven. Európa zenéje (Bp., 1962); Auf den Spuren einer ungarischen Intonation in den Werken von Johannes Brahms (Berlin, 1971); Bartók (London, 1973). – Irod. r. gy. i.: L. L. (Magy. Nemzet, 1977. nov. 30.).
