Lévai Jenő
Lévai Jenő (Bp., 1892. ápr. 26. – Bp., 1983. jún. 29.): újságíró, író, szerkesztő. A bp.-i műegy.-en szerzett mérnöki diplomát. Már gimnazista korában egyik sporttudósítója volt az Az Est c. lapnak, 1914-ben a sportrovat vezetője. Az I. világháborúban Przemyśl ostromát mint ütegparancsnok harcolta végig. Orosz fogságba került. Szabadulása után 1921-től Az Újság, majd az Est-lapok belső munkatársa volt. 1932-től fő- és felelős szerk.-je, egyben tulajdonosa lett a Magyar Hétfő c. hétfői politikai lapnak és a Kis Újság c. napilapnak. Orosz fogságáról készített riportjait három kötetben a Magyar Hétfő kiadásában jelentette meg: Éhség, árulás, Przemyśl (Bp., 1933), Éhség, forradalom, Szibéria (1934), Éhség, panama, Hinterland (Bp., 1935). Foglalkozott a m. újságírás történetével, szerkesztésében és összeállításában jelent meg a Kossuth Lajos néplapjai (Bp., 1938) c. kiadvány, amelynek alcíme: A magyar újságírás hőskora 1877–1937. Szerk. a Zsidómagyarok Családi Könyvtárát (1942). Összeállított és sajtó alá rendezett egy novelláskötetet Írók, írások… Vigasztalás van az irodalomban (Bp., 1943) címmel. 1925-ben az Est-lapok hasábjain cikksorozatban támadta meg Endre László akkor gödöllői főszolgabírót, aki 1944-ben a nyilasok kezére adta és deportáltatta. Hazatérése után riportkönyveiben főként a mo.-i fasizmus keletkezésével, a különböző ellenállási mozgalmakkal foglalkozott. Közzétett angol és német nyelven dokumentumokat A. Eichmann mo.-i működéséről (1961). – F. m. Endre László a háborús bűnösök magyar listavezetője (Bp., 1946); Hősök hőse. Bajcsy-Zsilinszky Endre, a demokrácia vértanúja; Horogkereszt, kaszáskereszt, nyilaskereszt (Bp., 1945); Raoul Wallenberg regényes élete (Bp., 1948, 19882); Zsidósors Magyarországon (1948); A fekete SS „fehér báránya” (Bp., 1966). – Irod. Bókai Bátor: L. J. útja (Magy. Nemzet, 1983. aug. 23.).
