Lévay József
Lévay József (Sajószentpéter, 1825. nov. 18. – Miskolc, 1918. júl. 4.): költő, az MTA tagja (l. 1863, r. 1883, t. 1906). 1836 – 46 között a miskolci ev. líceumban tanult. 1846 – 47-ben Késmárkon jogot hallgatott. Szemere Bertalan írnokaként részt vett a pozsonyi ogy.-en. A szabadságharc idején a Közlöny c. hivatalos lap munkatársa; politikai és hazafias verseket írt. 1850-től a Pesti Naplónál dolgozott. 1852-től Miskolcon tanár. Utóbb mint a kiegyezés híve lépett fel újra a politikában. 1865-től Borsod vm. főjegyzője, 1894- től alispánja, 1895-ben nyugalomba vonult. 1862-től a Kisfaludy Társ. tagja. Meleg barátság fűzte Tompa Mihályhoz, Arany Jánoshoz, Gyulai Pálhoz. Seneca, Shakespeare, Molière és Burns műveiből fordított m -ra. Költészetét csendes, néha enyhén mélabús hang, egyszerű, könnyed verselés jellemzi. – F. m. Lévay József költeményei (Pest, 1852); Lévay József újabb költeményei (Pest, 1856); Lévay József összes költeményei (I – II., Bp., 1881, az MTA nagyjutalmát kapta 1886-ban); Lévay József újabb költeményei (Bp., 1897); A múzsa búcsája (Bp., 1909, az MTA nagyjutalmát kapta 1914-ben); Visszatekintés. Életrajzom (Sajtó alá rendezte Balázs Győző, Bp., 1935). – Irod. Zsigmond Ferenc: L. J. élete és költészete (Bp., 1906); Kozma Andor: L. J. (Bpesti Szle, 1922); Schöpflin Aladár: L. J. száz éve (Nyugat, 1925); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959): Csathó Kálmán: Írótársak között (Bp., 1965).
