Liffa Aurél
Liffa Aurél (Korpona, 1872. jún. 10. – Bp., 1956. okt. 23.): geológus, mineralógus, a műszaki tudományok kandidátusa (1955). A bp.-i tudományegy, természetrajz-vegytan szakos tanári oklevelének elnyerése után, 1895-től az MNM ásványtárának volt gyakornoka. 1900-tól geológus a Földtani Intézetben. 1906-ban a bp.-i egy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd 1909-ben a heidelbergi egy.-en ösztöndíjasként kristálytani és kristályoptikai tanulmányokkal foglalkozott. 1910-ben a fenti tudományokból a bp.-i műegy. magántanára, 1922-ben c. ny. rk. tanára, 1934-ben a Földtani Intézet ig.-ja. 1935-ben nyugalomba vonult. A Tokaji-hegység déli részének geológiai vizsgálatával foglalkozott, különös figyelemmel a kaolin és a tűzálló agyag lelőhelyeire és településviszonyaira. Halála előtt néhány évvel még részt vett egyik legfontosabb ásványos nyersanyagunk, a perlit felkutatásában. – F. m. Az Ecsedi-láp agrogeológiai viszonyai (Güll V. és Timkó Imrével, Földtani Int. Évk. Bp., 1906); Adatok a krassószörényi bányavidék ásványainak kristálytani és chemiai ismeretéhez (Emszt Kálmánnal, Földtani Közl., 1920); Tschermigit nevű ásvány előfordulása Tokodon, Esztergom megyében (Emszt Kálmánnal, Földtani Közl., 1921 – 1922); Telkibánya környékének földtana és kőzettana (Földtani Int. Évk. Bp., 1953). – Irod. Mauritz Béla: L. A. (Földtani Közl. 1958. 88. sz.)
