Lipthay Sándor, 1885-ig Schwarzel
Lipthay Sándor, 1885-ig Schwarzel (Tata, 1847. dec. 9. – Bp., 1905. máj. 1.): mérnök, műegyetemi tanár, vasútépítéstani szakíró, az MTA tagja (l. 1891, r. 1896). A bécsi műegy.-en vasúti mérnöki oklevelet szerzett, majd osztrák vasúti vállalatoknál dolgozott. 1870-ben a m. kir. vasútépítési igazgatóság alkalmazta, melynek kötelékében az ÉK-i vasút máramarosi vonalának építését vezette. 1873-ban az államvasutak bp.-i osztálymérnöke, 1875-ben a műegy.-en előadó, majd 1876-tól haláláig az út-, vasút-, víz- és hídépítészet r. tanára. 1886 – 89 és 1898 – 1900 között a műegy. rektora volt. 1896-tól az Orsz. Közoktatási Tanács, a Vízügyi Nagytanács és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja. 1891-től a Magy. Mérnök- és Építész-Egylet elnöke, 1879-től 1882-ig a Magyar Mérnök-és Építész Egylet Közlönyének szerk.-je. Műszaki és közlekedésügyi szakirodalmi tevékenysége egyaránt jelentős. Mint rektor a műszaki oktatás matematikai megalapozása, a gazdasági képzés kiszélesítése, valamint az oktatás, ill. a műegy. gyakorlati kapcsolatainak kiépítése terén végzett eredményes munkát. A mérnöki kari tekintély megteremtéséért folytatott küzdelmekben ő vetette fel 1888-ban a műszaki doktorátus bevezetésének gondolatát. Vezető szerepe volt a műegy.-i diákszociális intézmények megszervezésében. – F. m. A keskeny pályák (Bp., 1875); A vasúti vasfelszerkezetek (Bp., 1877); Vasútépítéstan (I – III., Bp., 1885 – 1908); A vasutak jövedelmezőségéről (Bp., 1892); Gr. Széchenyi István műszaki alkotásai (Bp., 1896). – Irod. Kherndl Antal: L. S. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1910); Magyar műszaki alkotók (Bp., 1964).
