Lőcsei Béla
Lőcsei Béla (Miskolc, 1920. nov. 23. – Bp., 1981. okt. 14.): vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa (1958). Vegyészmérnökként végzett a bp.-i műegy.-en 1943-ban. A SHELL Kőolajfinomító Rt. laboratóriumában helyezkedett el (1943), majd az Ipari Anyaghivatalba (1944), a Borsodi Növényolajgyárba (1945), illetve a Mész-, Cement-, Üvegipari Központba (1949) került. 1949-ben nevezték ki alosztályvezetőnek a Nehézvegyipari Kutató Intézetbe, 1953-ban pedig főosztályvezetőnek a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetbe. 1956-tól tartott előadásokat a Veszprémi Vegyipari Egy. szilikátkémiai tanszékén, ahol 1966-ban kapta meg a c. egy.-i tanári kinevezését. 1975-1981 között az Üvegipari Művek Kutató Intézetének ig.-ja. Tudományos munkásságot az üveg- és szilikátkémia területén fejtett ki, különösen a mineralizátorok alkalmazásával ért el kiemelkedő elméleti és gyakorlati eredményeket. Közel 200 dolgozata jelent meg, és ötvennél több szabadalmát fogadták el. Kiváló Feltaláló Aranyéremmel (1970) tüntették ki. – F. m. A kristályos műkő előállításának szilikátkémiai alapjai (Bp., 1958); Adatok a mullitképződés kinetikájához fluoridos rendszerekben (Bp., 1963); Üveggyártás (technikumi tankönyv, Bp., 1964); Samottgyártás műszaki fejlesztési lehetősége (Bp., 1966); Vegyipari korrózióálló szerkezeti anyagként alkalmazható üvegek és vitrokerámiák (Bp., 1966); Olvasztott szilikátok és tulajdonságaik (Bp., 1967).- Irod. Dr. L. B. (Építőanyag, 1982. 1. sz.).
