Lóczy Lajos, ifj.
Lóczy Lajos, ifj. (Bp., 1891. jún. 5. – Bp., Rio de Janeiro, 1980. jún. 9.): geológus, egyetemi tanár, a Brazil Tudományos Akadémia tagja (1967). Apja id. ~ Lajos geológus, egyetemi tanár. Tanulmányait Zürichben végezte és itt kapott doktori diplomát (1914). A bp.-i tudományegy. földtani tanszékén tanársegéd (1916) és a tektonika magántanára (1919). A közgazdasági egy. r. tanára (1925), majd 1932- 1948 között a Földtani Intézet ig.-ja. Külföldi szakértői tevékenységet 1920 és 1961 között végzett, s ez alatt mintegy 17 országban – a világ csaknem minden részén – dolgozott. 1961-ben végleg Brazíliában telepedett le. Egy.-i tanár Teheránban és a riói egy.-en az 1960-as években, majd az ottani Földtani Intézet szakértője (1965-68), utána a Szövetségi Egy. geotektonika tanára 1973 végéig, nyugdíjazásáig. Ezt követően még továbbra is szakértőként dolgozott. Kutatómunkája a Villányi-hegység paleontológiai és földtani feldolgozásával indult, majd a harmincas évektől a szénhidrogénkutatás állt hazai és külföldi munkájának középpontjában, s ennek nyomán számos helyen eredményes olajfeltárást végeztek. Életének utolsó két évtizedében a hasadóanyag-kutatással foglalkozott. A gyakorlati eredmények mellett kiemelkedik nagyszerkezeti kutatása, amely a Gondwana és az Atlanti-óceán keletkezésének vizsgálatát vonta maga után. A nagy törések menti elemfeldúsulások feltételezése óriási érctestek feltárásához vezetett. Több mint 90 közleménye jelent meg. – F. m. A villányi callovienammonitesek monográfiája (Bp., 1915); Geológia Estrutural é Introduição a Geotectonica (L. A. Ladeirával, São Paulo, 1976).– Irod. Erdélyi Mihály: ifj. L. L. (Földtani Közl., 1984. 2. sz.).
