Lőrinc Péter, Lőrincz, Löbl Árpád
Lőrinc Péter, Lőrincz, Löbl Árpád (Antalfalva, 1898. jún. 14. – Újvidék, 1983. febr. 13.): jogoszláviai magyar író, szociológus, történész. Tanulmányait 1916-ban kezdte a bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán, ahol 1919-ben alapvizsgát tett, közben 1916-18-ban mint alhadnagy az orosz és olasz fronton harcolt. Frontszolgálata idején írt háborúellenes verseit (Lány és béke, Pancsova, 1918) a katonai cenzúra megkerülésével kiadta. Hadbíróság elé állították, de felmentették. 1918-ban került kapcsolatba a bp.-i marxisták egyik csoportjával (Bokányi Dezső, Bresztovszky Ernő, Korvin Ottó stb.). 1918. okt.-ben részt vett a 33. ezred lázadásában. Az 1919-ben a szocialista egy.-i hallgatók szervezetének aktív tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után Pancsovára ment, ahol a szerb kommunista párt helyi szervezetében működött. 1921-től Nagybecskereken és Fehértemplomban m., német és szerb tannyelvű középisk.-kban tanított. 1924-ben tanári oklevelet szerzett a belgrádi egy. bölcsészettudományi karán, 1925-ben tanári vizsgát tett. 1924-27-ben a Gornji Milanovac-i gimn.-ban, 1927-30-ban a pancsovai kereskedelmi isk.-ban, 1930-36-ban ismét Nagybecskereken tanított. Az 1920-30-as években m. (Baranyai Magyar Újság, Futár, Közakarat, Krónika, Szabad Szó stb.), később főként szerbhorvát nyelvű baloldali újságok és folyóiratok állandó munkatársa volt. 1936-ban a macedóniai Bitolába helyezték. Cikkei ekkor főként a Hídban és a Naš životban jelentek meg. 1939-ben nyugdíjazták, Pancsovára költözött, de még ez évben reaktiválták és Szabadkára helyezték (1939-40). 1941. ápr.-tól katonai szolgálatot teljesített; rövidesen német hadifogságba esett. 1945. febr. végén a hammersteini táborból szabadult ki. Szabadkára tért vissza. 1945-46-ban a szerb köztársasági oktatási min.-ban a történelemoktatás és a vajdasági nemzetiségi isk.-k szervezési kérdéseivel foglalkozott. 1941-49-ben a Vajdasági Tartományi Végrehajtó Tanács közoktatási osztályának munkatársa, majd kiadói szerk. és tartományi tanfelügyelő. 1949-től nyugalomba vonulásáig (1959) az újvidéki pedagógiai főisk. tanára, ezután az újvidéki egy.-en m. történelmet, marxizmust, politikai gazdaságtant és szociológiát tanított. 1951-ig a Híd szerk. bizottsági tagja. 1951-ben kezdeményezésére alakult meg a Vajdasági Történelmi Társ.; 1968-ig elnöke, ill. alelnöke volt. Kéziratait, levelezését az újvidéki Matica Srpska kézirattára őrzi. Álnevei: Láng Árpád, Lányi Árpád, Lovass István, Zarko Plamenac, Josipovic, Darlic stb. Több szépirodalmi műve jelent meg. – F. m. A magyar jobbágyság kialakulása (Szabadka, 1939); Erdély múltja és jelene (Szabadka, 1940); A kuruckor (Szabadka, 1947); Nemzet születik Makedónia katlanaiban (riportkönyv, Újvidék, 1949); A nagy póri pör. Birtokkisajátítás és aratósztrájk Vajdaságban (Újvidék, 1950); Hétköznapok (r., Újvidék, 1951); Görbe utca 23. (elb., Újvidék, 1952); Adalék a vajdasági agrárkérdés történetéhez 1848-1849 (Újvidék, 1956); Alakok (riportok, Újvidék, 1960); Emberek az embertelenségben (önéletrajz, I-III, Újvidék, 1962-78); Bánát magyar nyelvű polgári társadalomtudománya a századforduló idején. 1880-1918 (Újvidék, 1973); Bácskai polgári politikai elmélet 1880-1920 (Újvidék, 1976); Társadalom és művészet (tanulmányok, Újvidék, 1981). – Irod. Pastyik László: Meghalt L. P. Löbl Árpád (Híd, 1983. 3. sz.); Veszteg Ferenc: L. P. utolsó napjai (Magyar Szó, 1984. 47. sz.).
