Lotz János
Lotz János (Milwaukee, USA, 1913. márc. 23 – Chevy Chase, USA, 1973. aug. 25.): nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA t. tagja (1973). Somogyvámosról kivándorolt m. munkás gyermeke volt. 1923-ban a család hazatelepült, középisk.-it már Bonyhádon végezte. A bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán Eötvös-kollégistaként m.–német–angol szakon végzett (1931–35). Ekkor Kosztolányi Dezső magántitkára, tőle kapott indítást a verstani kérdések kutatására és támogatásával jelentek meg első írásai a Magyar Nyelvőrben és a Pesti Hírlapban. 1936-ban doktorált Pécsett. 1935–36-ban ösztöndíjas, egyben lektor a stockholmi egy.-en, ahol 1936-tól 1937-ig az egy.-i m. intézet vezetője, 1939-től magántanár, 1942-től egy.-i tanár. 1942-ben első ízben vendégprofesszor a New York-i Columbia Egy.-en, 1946–1949 között az általános és összehasonlító nyelvészet rendkívüli tanára, 1949–1967 között az általános nyelvészet professzora, 1953-tól az uráli és altáji nyelvek intézetének ig.-ja, ugyanakkor az uráli nyelvi és területi kutatási központ vezetője New Yorkban. 1957-ig stockholmi katedráját is megtartotta, 1959–1965 között ismételten vendégprofesszor Svédo.-ban. 1954-től 1965-ig az amerikai tudományos társaságok tanácsának egyik kutatási ig.-ja volt. Sokat tett a m. – idegen nyelvi kontrasztív nyelvészeti kutatásokért. 1966-ban és 1972-ben az MTA meghívására Bp.-en tartózkodott, előadott nyelvészeti tanácskozásokon, vendégtanár az ELTE-en. 1963-tól tanulmányai jelentek meg a Nyelvtudományi Közl.-ben, a szegedi egy. nyelvészeti kiadványaiban, az Acta Linguisticában. Kutatásainak korai szakaszában elsőként alkalmazta a m. nyelv szerkezetének vizsgálatában a strukturális szemléletet. Vizsgálódásainak középpontja a m. hang- és alaktan, fonológiai kutatásai vezették el új verstani tudományos eredményeihez is. – F. m. A történelmi világkép. Az ember az időben (Pécs, 1936); Magyar olvasókönyv idegenek számára (Bp., 1938); Das ungarische Sprachsystem (Stockholm, 1939); Hungarian reader, folklore and literature (Bloomington, 1962); The structure of the „sonetti a corona” of Attila József (Stockholm, 1965); Egy versrendszer axiomatikája – a mordvin népdalok alapján (Bp., 1968); Two papers on English-Hungarian contrastive phonology (Bp.–Washington, 1972); Script, grammar and the Hungarian writing system (Bp.–Washington, 1972); Szonettkoszorú a nyelvről (vál., szerk., utószót írta Szépe György, ~ műveinek bibliográfiájával, Bp., 1976). – Irod. Szépe György: L. J. (Magy. Nyelv, 1973. 3. sz.); Hajdú Péter: L. J. (Magy. Tud., 1974. 3. sz.); Sőtér István: L. J. (Helikon, 1973. 1. sz.); Ruffy Péter: Halotti beszéd (Magyar Nemzet, 1974. jan. 6.). – Szi. Sőtér István: Piros pünkösd. Egy nyelvtudós halálára (novella, Tiszta Emma, Bp., 1979).
